Köszönjük Fiúk!

Azon a napon, mikor első gyermekünk megszületett, életemben először bújtam másvalaki bőrébe. A szülés után pár perccel, kimerülten, fáradtan lebegtem. Talán nem is voltam teljesen a testemben, mikor egy pillanatra átéreztem a férjem érzéseit.

Olyan volt mintha összeforrtunk volna, valami különös egység volt jelen. Fogta a karjában kislányunkat, én csak néztem őket. Átéreztem a boldogságát, azt a csodát, amiben része volt az imént. Még jelen volt a hitetlenség, de erősebb volt már a hit. Meggyőződött róla, hogy a domborodó pocak valóban egy életerős, tökéletes, nagyhangú csecsemőt rejtett. Boldog volt, rácsodálkozó, meghatott, és ijedt. Éreztem, ahogy átjárja egy új, eddig ismeretlen érzés: az APA-ság érzése. Minden örömét és terhét éreztem abban a pillanatban. Ahogy látja a jövőt: látja felnőni a kezében tartott gyermeket, látja megbotlani és felállni; sírni, küzdeni és örülni. Látja, ahogy egy szép napon majd az oltárhoz vezeti, hogy egy másik férfival kösse össze életét. Látja magát nagypapaként, unokákkal játszani.

Egy pillanat alatt felismerte, hogy felelős a lánya sorsának alakulásáért. Mély sóhajtásában benne volt minden. Mostanában egyre többször nyúlok vissza ehhez a pillanathoz. Vajon mit éreznek ők, a férfiak? Hogy érzik magukat velünk? Ha mi lennénk a helyükben, vajon mi hogy viselkednénk? Hogy tudnánk mi nők segíteni a párunknak, hogy könnyebben, kevesebb stresszel éljék az életüket? Hogy járhatunk a kedvükben? Mi az, amit köszönhetünk a férfiaknak? Legnagyobb kincsünk, az életünk nemcsak édesanyánknak, hanem édesapánknak is köszönhető. A tapasztalat azt mutatja, hogy az a nő, aki békével, hálával gondol édesapjára, könnyebben boldogul a férfiakkal. Lássuk be, milyen egyhangú, sivár, és érdektelen lenne az életünk férfiak nélkül. Mennyire kellettek az óvodás hajhúzások, a szoknya alá rejtett tükrök az iskolában, a szerelmes levelek, a tornaóra utáni leskelődések. A csipkelődés, a titkos pillantások, az izgalmas játékok.Mennyi önfeledt és vidám órát töltöttünk a fiúk társaságában. Velük teljes az életünk. Mellettük lehetünk Nők. Együtt kerek a világ.

Érdemes hát visszanyúlni a párunkkal töltött különleges és teljes pillanatokhoz is. Egy kicsit kilépni a megszokott, csontig rágott szerepekből, felhagyni az unalomig hajtogatott mondatokkal. Helyette gyakrabban beleélni magunkat a helyzetébe. Többet érdeklődni, kedveskedni, ölelni, és amikor kell: türelemmel várni. Nézzük meg, miért is lehetünk hálásak a körülöttünk élő férfiaknak. És ha csak egy ilyet találunk, mondjuk is ki: Köszönjük fiúk!

Lampert Mariann - hipnózis, coaching

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!