Könnyű évek jönnek

Rád gondoltam ma is, pedig alig ismerlek, András. Egyre többet jutsz eszembe, úgy gondolok rád, mint egy titokzatos jótevőre, aki a semmiből érkezik a csaholó gőzössel, és meg akarja menteni az életemet.

Még nem ismersz engem, de egyre többször vagyok veled. Olyankor is, mikor nem számítasz rám, egyszerre csak megjelenek, bolondságokat teszek neked, te pedig ki akarsz rántani a fekete romlásból, közben meg úgy lesel rám, mint a királynődre. De tudd, a királynődet majd megeszi a fene utánad. A barátnők azt mondanák, hogy én bezzeg gyakorta leszek szerelmes, ám engem egy ujjbegynyit sem érdekelnek a zavaros beszédű barátnék, akik direkt azt a frizurát erőltetik rád, amelyikről ordít, hogy nem is áll jól. Máskülönben pedig nem hiszek sehogysem a női barátságnak. Túlfújták ezt a dolgot gyerekkorban masnicserélgetés közben az anyukák, hogy márpedig a lányoknak együtt kell ünnepelni a születésnapon. Utáltam a hülye lányokkal a születésnapot, meg az összes közös programot is utáltam. Mindig az lett a vége, hogy hazazavartam őket egy jól irányított mondatommal. Ezek a lányok még ötévesen is bugyuták voltak, rám meg azt hazudták, hogy szellemileg túlságosan fejlett, mert sokat beszéltem egy képzeletbeli baráthoz, akire sikerrel rá is kentem az összes gyerekkori csínytevést. Nem tudtak ezek semmit se rólam, csak annyit láttak, hogy más vagyok, mint a többi.

Neked volt ilyen képzeletbeli barátod, András? Már olyan, akivel nagyobb szívvel tárgyaltál inkább, mint a múltbéli fiukkal a grundról, akik csak a matchboxot bírták üvöltve tolni. Emlékszem, anyám elcipelt a pszichiátriára. Az orvos ábrázatát már nem tudom neked elmondani, mert nem mondott az semmilyen diagnózist, csupán annyit, hogy szellemileg leelőzöm a korombeli lányokat. Én meg mertem volna kockáztatni, hogy a fiukat is lekörözöm, de ezt csupán halkan jegyzem meg, és be is dőltbetűzöm neked, csak tudjad, hogyan értem. Te, még szerencse, hogy nem adtak apámék 11 évesen egyetemre. Akkor én úgy megijedtem ettől, hogy egyből elkezdtem tenni a hülyét, és a bababoltban a szőke, barackszájú Barbie helyett egy néger bennszülött babát választottam, akit elneveztem Ursulának. Ne kérdezd honnan jött a név, mert akkor még nem voltak a híres Disney mesék, amikből később olyan nagy divat lett, hogy az összes kölyök az utcából egyszerre tapadt vasárnap délután ugyanolyan bamba képpel a képernyőre. Úgy hiszem, ekkor kezdődhetett el igazán a pusztulás kora, ami tavaly hágott végleg a tetőfokára.

Ebben az időszakban lettem én felnőtt, ebben a korban szakadtak meg sorra a szerelmek. Elment Miklós, elment Sándor is, helyettük te készülsz most hozzám, András, te, akit már nagyon régen vártam. Ki tudja fogsz-e úgy szeretni. Nehéz feladat az, eddig mindegyik mindég elszaladt előle. De kicsit sem úgy van már, mint régen. Neked azt hiszem könnyebb lesz a dolgod. A nyugalom évei jönnek. Most aztán tényleg könnyű évek jönnek, veled.

Szentesi Éva

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!