Nekünk egy kicsikével mindig nehezebb volt. És lesz is. Nekünk, akik hajlamosak mindent túlgondolni (bár én magam szerintem klinikai eset lehetek ilyen téren, és bár ez mókásnak tűnhet így elsőre, nem, sajnos nem az), a jövőbe tekinteni és a legvészjóslóbbat latolgatni, jó 5 évre előre.

Más kérdés az, hogy egyénekre lebontva, mégis hogyan küzdünk meg ezzel, vagy szakadunk ki ebből az állapotból. Olyan jó néha arra gondolni, hogy szárnyakat növesztek, majd eltűnök egy kis időre. A világ problémái, illetve a saját magammal folytatott harcok, viták elől. Csak sebesen repülnék, miközben lágy szellő simítana végig a testemen, aztán megpihennék egy erős faágon, és onnan kémlelném a felhők által borított mindenséget. Tudom, sokan elítélik az ilyen jellegű képzelgéseket, álmodozásokat. Én is elítélhetném igazából azokat az embereket, akik ezt tartják szánalmasnak.

Mások vagyunk, így nem meglepő, hogy mindannyian másképp próbáljuk megnyugtatni, vagy egy szebb valóságba ringatni magunkat, ami nem biztos, hogy reális. De nem ez a lényeg. A fontos üzenete ennek a dolognak az az, hogy legalább próbálkozunk és nem adjuk fel.

Nem könnyű ezzel együtt élni, hiszen egy konstans állapotról van szó, egy állandó küzdelemről, amiből nehéz győztesként, zászlót lobogtatva kitörni. Ám abban a pillanatban, hogy a sikerélmény legapróbb szele is megérint minket, csoda történik. Megváltozik a hangulatunk, az érzéseink, a környezetünk, de még a fizikai megjelenésünk is. A boldogság kiül az arcra, megszépít, és hívogató, gyönyörű hullócsillagot kreál belőlünk. Ezért olyan fájdalmas egy szebb periódus után újra padlót fogni. De talán ez az élet rendje. Vagy mégsem?

Fájdalmasan hasít belém a kérdés ilyenkor: „Mi számít igazán?” I-G-A-Z-Á-N. Mert hát sok minden számíthat, megkapjuk-e azt a hőn áhított munkát, meg tudjuk-e venni azt az autót, vagy sikerül-e végre lediplomázni, esetleg eljutni a Bahamákra. Az igazság azonban az, hogy az összes lelki, fizikai folyamat alatt az a mérvadó, hogy kikkel hogyan és milyen körülmények között csináljuk végig az utunkat. Elutazhatunk egyedül a Bahamákra és azt a luxusautót is megvehetjük, ha úgy hozza az élet, de hol van a szeretet?

• életszemlélet félelmek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!