Kinek mi az élet

A magam részéről úgy gondolom, hogy nincs elfogadhatatlan életforma, maximum az embereknek különböző elképzelései vannak az életről, és az együttélésről, a párkapcsolatról. A gondolat boncolgatása során merült fel a kérdés egy baráti társaságban: kinek, mi a normális élet?

Vannak ugyanis meglehetősen szenvedélyes típusú emberek, akiknél álladóan óriási a hangzavar. Akiknél olyan hőfokon zajlik a társas együttélés, hogy hétköznapi teherbírású ember elfárad még a látványától is. Egyik ismerősöm, aki vérmérsékletét tekintve ebbe a csoportba tartozik értetlenkedve nézi a szomszédját, akit akár Buddhának is nevezhetnénk, mondja, olyan nyugodt és kiegyensúlyozott a családjával együtt. Állandóan panaszkodik rájuk: ezek nem normálisak, mondja, ezek nem is élnek, csak vegetálnak. Ha megkérdezed tőlük, hogy vannak, csak halkan, alig érthetően mormognak valamit. A nagy nyugalom, mondogatják, az az ő életformájuk, számukra az a boldogság. Hogy biztonságban érzik magukat, hogy nem kell aggódni sem egymás miatt, sem a munka miatt. Nekem ez nem is élet, mondja, az egész megnyilvánulásuk olyan életellenes.

Aztán a sors úgy hozta, hogy véletlenül megismertem a szomszédot, és váltotottunk is pár szót. Természetesen ő is a szomszédjára panaszkodott. - Hogy ezek micsoda emberek! – mondja értetlenkedve. Ha hallaná, hogy hangoskodnak állandóan, nincs egy normális hangmagasságban elhangzott mondat abban a családban! Csak a kiabálás, a konfliktus, ezek ketten soha nem akarják ugyanazt. És mindezt minden egyes nap előadják, mondhatjuk úgy is, hogy sportot űznek az életformából. Ki képes ilyen életmód mellett épeszű maradni – kérdi. Nagyokat hallgatok és elgondolkodom a hangzottakon.

Ha jobban belegondolok, rólam is azt gondolják a házban, hogy egy csodabogár vagyok. Egy árva hang nem hallatszik a lakásomból, mivel sem az olvasás, sem a gépelés, sem a macskáim nem járnak zajjal. Külső szemlélő szemével tekintve állandóan elmélkedő állapotban jövök-megyek. A szomszédom ennek épp az ellentétje, ugyan nincsenek sokan, mégis hangosak. Gyárilag ilyenek, mondják, nem tudnak normál emberi hangon beszélni, így jobb híján hallja a házban mindenki, ha otthon vannak. Aztán ott vannak a kutyások, akiknek állandóan (éjjel-nappal) ugat az összes kutyájuk, ami csak őket nem zavarja. Az én olvasatomban a legrosszabb az a szomszéd, aki azt figyeli titokban, ki nem ügyel a hulladék szelektív tárolására. Szerinte a tisztaság, a rend és a szabályok minden körülmények közötti betartása a normális élet alapja. Nos, ahogy mondtam, kinek mi…

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!