Kiégés huszonévesen? – Létezik.
„Huszonévesen a legjobb az élet!” – Volt. Nagyjából pont húsz évvel ezelőtt. Természetsen akkor sem volt az élet egy leányálomnak nevezhető rózsaszín mesevilág, de tény, hogy az embernek kevesebb elvárás szakadt a nyakába, mint ma.
Ha valaki nem tartozik sem az Y, sem a Z generáció tagjai közé, fogalma sincs, hogy miről hadoválok. Sose volt ennyi lehetőség, hogy megvalósítsd önmagad, ennyi lehetőség, hogy huszonévesen képezd magad, tanulj, dolgozz, nyelveket beszélj, külföldre utazz, megismerj más kultúrákat, szerezd a végzettségeket, elméleti és gyakorlati tapasztalatot, élettapasztalatot, kihasználd az internet nyújtotta lehetőségeket, ha túl félénk vagy, akkor az online világban valósítsd meg önmagad és még a végtelenségig sorolhatnám. A lista végtelen.
A lehetőségek végtelenek, és pont ez a baj. A bőség zavarától már azt se tudod, merre kapd a fejed és melyik irányba nézz. 14 évesen válassz olyan szakmát vagy olyan középiskolai szakot, ami vagy egy életre meghatároz, vagy az egész távoli jövőd meghatározza. 18 évesen válasz egy olyan területet, ahol valószínűleg a nyugdíjig dolgozni fogsz, mindegy, hogy ez egy egyetem vagy egy okj. Minek panaszkodni, van 4 éved a kettő között, hogy egy életre szóló döntést hoz, de jobb, ha minél előbb, hiszen egy balul sikerült érettségi álmokat tehet tönkre. Közben ebben a 4 évben nőj fel, válj hasznos tagjává a társadalomnak, nagybetűs férfivá és nővé akik nyelveket beszélnek, tudják mit akarnak és legkésőbb 25 éves korukig képesek átlagon felüli életet teremteni, saját kocsival és lakással. Felesleges panaszkodni, bőven van példa, hogy ez lehetséges, még a mély szegénységből is. Ha nagyjából már a hatodik osztályban tisztában vagy mindennel.
A rendszerváltás utáni generációnak már nem kell semmiféle korlát miatt aggódnia. Nem csak az orosz az egyetlen nyelv, amit elsajátíthatsz, piacgazdaság van, rajtad és a képességeiden múlik, hogy lesz-e diplomád, abba az országba utazol, ahova csak szeretnél, nincs semmiféle korlátozó erő, ami visszafoghatna. Kivéve a pénzt. Itt kezdődik az ördögi kör. Mert mindenhez pénz kell. Aki nem olyan szerencsés, hogy egyetemre járhasson, vagy, hogy egyáltalán bármilyen képzést elvégezhessen, annak beszűkül a világ. Melyik huszonéves ne szeretne fesztiválokra járni, olyan ruhákba járni, amilyenbe csak szeretne, a legutolsó technikai ketyerét megvásárolni, saját kocsit, élményeket, évi többszöri nyaralást, hétvége kiruccanásokat? De ez saját finanszírozásból nagyjából esélytelen. Ma már szálló ige, hogy egy érettségivel kitörölheted a segged. Tizenévesen mindenki teli álmokkal és vágyakkal, hogy majd középiskola után vége a rabszolgaéletnek, azt csinálsz amit akarsz, olyan munkád lesz amilyet csak akarsz, és minden csak egy karnyújtásnyira lesz tőled. Utána jön a pofára esés.
Mert már 17 éves korod körül látod, hogy mindebből nem lesz semmi. Vagy nincs lehetőséged továbbtanulni, vagy saját bevallásod szerint egyszerűen nem olyanok a képességeid, hogy elvégez egy egyetemet. Itt jön képbe az önmarcangolás és a mély depresszió. Fogalmad sincs mihez kezdj, hiába van ezer meg ezeregy lehetőség. Így hát úgy próbálsz kimászni a kilátástalanságból, megalkuszol. Apának is jó volt villanyszerelőnek lenni , én is villanyszerelő leszek. Tisztességes munka, de nem teljesen a saját döntésed, nem az, amire szívből vágytál, csak egyszerűen így hozta az élet. De a fordított esetben, mikor megvan az anyagi háttér, és a képességeid is megvannak, hogy elvégez bármilyen szakot, akkor sem fenékig tejfel az élet. Négy év nem volt elég, hogy teljes mértékben megismerd önmagad, hogy kitaláld, mivel is szeretnél igazán foglalkozni, melyik irányba építs karriert, mi az ami igazából te lennél. Vagy nem volt elég időd, vagy leszartad és homokba dugtad a fejedet. Mert ilyen is van. Valamit be kell adni a felvételin, így az esetek túlnyomó többségében valamilyen gazdasági szakot végeznek el.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez