Ki vesz el benneteket, különleges lányok?

A minap az egyik barátnőmmel beszélgettem, aki felvetette a nemrégiben említett sablon-lány problémát. A kérdése az volt, hogy mi lehet vajon az igazi egyéniségek álláspontja. Milyen lelki problémákkal küzd egy teljesen önálló, kiforrott személyiséggel rendelkező nő, aki ráadásul még a szakmájában is elismert, ne adj Isten nagy népszerűségnek örvend.

Vajon mi volna minden lány álma? Gyerekkorban, amikor a Barbie-val esküvőset játszottunk, már akkor megterveztük gondolatban, milyen lesz a menyegzőnk. Valaki egész korán el kezdte gyűjteni a nagy, álomesküvős könyvébe az anyagokat, ruhákról, virágokról, helyszínekről. Ha pedig szerelembe estünk egy sráccal, első dolgunk az volt, hogy a vezeték nevéhez próbáljuk a tizenévesen kitalált gyerekneveket: vajon passzol e a Pannika meg a Janika a fiú családnevéhez, és ha nem, akkor mi lesz?

Aztán felnőttünk, és szép lassan ráébredtünk, hogy az élet egy sokkal szélesebb spektrumon mozog, mint mi azt hittük annak idején. Nemcsak férjhez-menés van a világon meg gyerekszülés, hanem karrier, önmegvalósítás és megannyi minden más. Nagyanyáink szótárából ezek a szavak hiányoztak. A feminizmus meg a 'miegymás' kitárt bizonyos kapukat a gyengébbik nem orra előtt, és manapság, ha körbe tekintünk, rádöbbenünk, a szerepek szép lassan felcserélődnek és a nemek összemosódása óhatatlanul elkezdődött. De mégis mit akar a nő? Mi történik azzal a hölgyeménnyel, aki csodás karriert épített magának, nevét megannyi helyen ismerik és elismerik, illetve harminc-valahány esztendősen még nem szült gyermeket? A férfiak számára valóban ennyire ijesztő lenne egy ilyen 21. században élő, női karizma? Sajnos van egy rossz hírem ezzel kapcsolatban: a hímneműek tényleg megrettennek az erős egyéniségtől. De akkor ki vesz el benneteket különleges lányok?

És egyáltalán férjhez akartok e menni? Továbbmegyek. Az egyik legsúlyosabb kijelentés egy nő szájából az, hogy ’Nem akarok gyereket!’ Erre mindenki felkapja a fejét. No de mi a helyzet akkor, ha tényleg nem akarunk? Egy szó, mint száz, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy minden nő a rózsaszín leányálomról ábrándozik. Ebben az expressz világban, ahol konkrétan kortól - gyakorlatilag nemtől is - függetlenül választhatunk magunknak párt, elvész lassan a család létjogosultsága. Könnyen házasodunk, még könnyebben válunk, ritkán kommunikálunk és az egyéniségeknek mindezt elérni még nehezebb. Mert gondoljunk csak bele, mit szólt volna dédnagypapa, ha otthon az asszony kitalálja, ma nem ő megy a gyerekért az óvodába, mert inkább karriert épít, vagy könyvet ír.

Hogy mi a jövő? Azt nem tudom! Mindenesetre mindenkinek szíve joga eldönteni, melyik utat választja magának. Azon pedig igenis menjen végig emelt fővel, becsülettel!

Szentesi Évi

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!