Éppen akkor semmit sem kerestem, nem vágytam senkire. Tökéletesen kerek világomban, minden tökéletesen működött. Minden nappal egyre jobban hozzászoktam, hogy nincs mellettem senki. Szerettem ezt az érzést, mert nem töltött el hiányérzettel. ha láttam az utcán egy párt mosolyogtam, hogy olyan aranyosak és nem nyál csorgatva néztem őket, hogy nekem miért is nincs.

Egyik pillanatról a másikra valahogy egy elég izmos szellő az életembe fújt. Nem kerestelek, mondhatni szinte beléd botlottam. Ha nyitott szemmel éppen keresgélek, biztosan megakad rajtad a szemem, de így, csak egy voltál a sok ember közül. Nem mondom, hogy a sok csalódás miatt, mert addigra már elmúltak, azt sem mondom, hogy nem tudtam nyitni, mert meg sem próbáltam.

Első körben nem jött a nagy érzés és nem is gondoltam, hogy mi talán még többek is lehetünk. Ez nem miattad volt, az én lelkemben volt valami, lehet egy drót nem érintkezett rendesen. Te azonban mindent elkövettél, hogy észre vegyem a helyzetet. Felébresztettél mély álmomból, mely elszigetelt nem csak a párkapcsolattól, hanem már azoktól a helyzetektől is, ami egyszer elvezethet oda. Hiszen jól voltam, nem volt igényem rá.

Az első hosszabb találkozás mindent eldöntőnek bizonyult, az elindította azt a lavinát, hogy találkozni akarjak veled. Ezután, idővel csak kapkodtam a fejem és nem is értettem, hogy hogyan létezhetsz. Pici apróságokra gondolok. Soha nem engedted, hogy megemeljek bármi olyat, aminek nagyobb a súlya. Nem mész be előttem sehova és még sorolhatnám. Ezek régen alapvető dolgoknak számítottak egy nővel szemben. De manapság kivesztek az emberi viselkedésből. Soha senki nem tisztelt még engem ennyire nőként és emberként egyaránt. Ez valami félelmetes érzés volt és egyben hihetetlenül jó is.

Először érezhettem magam tökéletesnek. Persze nem a szó szoros értelmében, de kivetítetted, hogy számodra én tökéletes vagyok. Ezt sem éreztem még sohasem. Minden volt kapcsolat elmondta, hogy tökéletes vagyok, de üres szavak csengésénél, több nyomot nem hagytak. Te nem mondod, furcsa, nem vagy a szavak embere, mégis érzem megkérdőjelezhetetlenül.

Egy negatívumot ültettél el a bensőmben, az pedig a félelem. Nem örökösen és nem is zavaróan, de néha, mélyebben elgondolkozom és félek, hogy az élet mikor űz olyan tréfát velem, hogy megmutatja nekem a boldogságot és el is veszi. Csak remélni tudom, hogy nem így lesz. Az életben rengeteg dologról, és emberről kiderül, hogy nem az és nem olyan, mint amilyennek gondoltuk. A világ legjobb dolga számomra, hogy rólad kiderül, hogy nem olyan a benső, ami leolvasható a külsőről. Életem legcsodálatosabb csalódása vagy.

• emberi kapcsolatok érzelmek párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!