Sokszor hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá söpörni még a legszembetűnőbb problémákat is, és láblógatva ülni rajtuk, hátha megadják magukat. Sajnos ez általában nem a legjobb módszer, főleg akkor, ha nem a másik az, akit évek múlva is magunk mellé tudunk képzelni.

A modern kapcsolatokból kikopott az a dolog, ami a régi időkben egy érintkezés alapjait jelentette, és úgy néz ki a hosszadalmas szakasz pár napra, sőt percre redukálódott a Tindernek köszönhetően. Ez az udvarlási folyamat. Lássuk be, manapság nem igazán kell a férfiaknak összetörni magukat egy-egy randevúért, hiszen elég egy határozottan jobbra húzott profilkép és már indulhat is a csevej.

Ez a felpörgetett folyamat nyaktörő iramot diktál, melynek során el se tudjuk dönteni, hogy valóban ütős párost alkotnánk a partnerünkkel, hiszen már nyakig benne vagyunk a kapcsolatban röpke két hét után. Ilyenkor jön a jó öreg klisé, hogy azért alakult ez így, mert „egymásnak szántak minket”, de a sokadik alkalom után már a te mosolyod sem olyan őszinte, nem igaz?

Sajnos gyakran használják a fent említett kijelentést bizonygatás gyanánt, ahelyett, hogy időt szánnának arra, hogy megismerjék magukat és a másikat.

Ha te is azok közé a menthetetlen romantikus lelkek közé tartozol, akik úgy gondolják, hogy megtalálták életük szerelmét, és ez már két randi után biztos, akkor tartsd fejben ezt a négy dolgot, ha mégis megkérdőjeleznéd a kapcsolatotok mélységét.

Nem létező barátság

Sok esetben, amikor olyan emberrel találkozunk, akivel könnyedén egy hullámhosszra kerülünk, úgy érezzük, hogy a dolog köztünk elrendeltetett. Egy probléma van azzal, hogyha tökéletes idegenekből rögtön a másik mindene akarunk lenni, az az, hogy kihagyunk egy igen fontos alkotóelemet a képletből: a barátságot. A barátság ugyanis olyan dolog, ami nélkül egy kapcsolat nehezen áll meg a lábán, és ha nem akartok kőház helyett kártyavárat építeni, akkor ideje alaposabban megismerni a másikat.

Túl racionális válaszok

Ha valaki megkérdezi, hogy miért érzed úgy, hogy a párod a másik feled és te matematikailag tökéletes alapokra helyezed a dolgot, és teljesen racionálisan indokold, hogy kettőtöknek miért is KELL együtt lennie, akkor nem elmagyarázod, hanem kőkeményen bizonygatod azt. Néha a legkomplexebb kérdésekre a legegyszerűbb válaszok a legjobbak. Ha azonban azon kapod magad, hogy diagramokat használsz, hogy megmagyarázd, hogy egy bizonyos napon miért sodort a sors egy olyan ember karjai közé, akivel normális esetben nem is randiztál volna, akkor lehet, hogy nem árt átgondolnod a kapcsolatotok jellegét. Nem azt mondjuk, hogy az univerzumnak nem áll módjában két embert összehoznia, hanem, hogy ez csak egy része a történetnek, nem egy mentség rá.

A távolság

Minden kapcsolatban beszélhetünk arról, hogy a két ember élete tart valami felé. A távolság ebben a kontextusban nem a földrajzi elhelyezkedést hivatott felmérni, hanem azt, hogy ki hol áll az életében, és mit szeretne elérni a jövőben. Néha a kapcsolatra vonatkozó jövőbeli tervek úgy néznek ki, mint egy tervrajz, amit valaki részegen rajzolt a sötétben. Mert a szálak kanyarognak, elsiklanak egymás mellett, és más felé tartanak. Ha két ember egymásnak rendeltetett, akkor nincs olyan nehézség, amin ne tudnák közös erővel átküzdeni magukat. Ha azonban egy olyan emberrel vagy, aki teljesen más úton halad másfelé, akkor gondold át: biztos vagy abban, hogy megéri ez neked?

Túl sokat kell gondolkodni rajta

Ha több időt töltesz azzal, hogy megindokold magadnak, hogy miért vagy valaki mellett, mint hogy kiélvezd a kapcsolatotokat, akkor nem árt újragondolni, hogy mi is a célod ezzel. Persze, az elején olyan csodásnak tűntek a titeket összehozó körülmények, amik elég sok dolgot megmagyaráztak, olyanokat is, amiket elve nem tűrnétek el egy kapcsolatban.  Amikor legközelebb felteszed magadnak a kérdést, hogy „miért is csinálom ezt?”, tudd, hogy valószínűleg ideje lépni… és nem az oltár felé.

• együtt emberi kapcsolatok párkapcsolat pszichológia szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!