Itt az igazi tavasz!
A tavasz lassan úgy döntött, megnézi milyen is a világ.
A tavasz lassan úgy döntött, megnézi milyen is a világ. Visszaterelte a madarakat a melegebb vidékekről, és a jégcsapok is, mint egy orgona eltűnő sípjai búcsút intettek. Mint minden újjászületés, ez is magában hordozta a reményt és a hitet. A Karácsony már túl messze volt, hogy a melegségre gondoljon az ember, illetve legbelül azért mégis csak az a pár nap segít túlélni azt az évet, ami utána következik.
Az ágak megteltek dallal, és a Nyitnikék melódiára a rügyek is elindultak a maguk előre megírt, mégis csodálatos útján, hogy amikor ideje lesz, teljes pompájukban ragyogjanak.
A hó szinte mindenütt elolvadt. A kislány mégis szomorú volt. Még egyszer, a nagy januári hidegben a lyukas zsebéből kiesett hű kis társa. A kismackó, aki mindenhová követte, és akivel mindig mindent meg tudott beszélni, akiben akkor is bízhatott, ha már csak nagyon keveseket engedett be igazán a szívébe.
Azóta egyik nap sem olyan, mint azelőtt.
Nincs kiben bízni, és abban sem biztos, hogy jó helyre került.
Az egyik sarkon valami furcsa dolgot látott.
Mintha valami szőrös kis tappancs, vagy pamacs nyúlt volna az ég felé, mintha segítségért kiáltott volna, az olvadó hó alól.
Szinte el sem hitte, amit lát.
Odarohant és ujjongva, boldogan húzta ki az ázott mackót, és addig ölelgette, ameddig ő is csupa sár lett, de ez ebben a pillanatban egyáltalán nem számított.
Végre megvagy! – kiabálta.
A Nap odafentről eltolta a felhőket. Mosolygott.
Ahogyan az éledő világ. Ahogyan a kislány, és ahogyan a vizes és sáros kismackó.
A tavasz megérkezett.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez