Isten éltesse a Vaslady-t!

A politikusasszony Margaret Hilda Roberts néven született a lincolnshire-i Granthamben, 1925. október 13-án. Gyermekkorát is itt töltötte, ahol korán megismerkedett a politikával édesapja révén, aki helyi vállalkozóként, politikusként, sőt, metodista prédikátorként is tevékenykedett. Margaret már kislányként is céltudatos és szorgalmas volt, és ösztöndíjat nyert a Kesteven Grantham leányiskolába, ahol tudásszomja cseppet sem apadt: zongorázott, gyeplabdázott, úszott, de a költészet is lekötötte. Sokoldalú érdeklődésének köszönhetően végül a nívós Oxfordi Egyetem kémiaszakán kötött ki 1943-ban, négy évvel később pedig kémiadiplomát szerzett. Az utolsó évben röntgenkrisztallográfiára szakosodott, majd az Oxfordi Egyetem Konzervatív Szövetségének elnöke lett. Miután lediplomázott, Colchesterbe költözött hogy kutató vegyészként dolgozzon a BX Plastics cégnél. A kémia mellett politikai érdeklődése sem csillapodott: csatlakozott a helyi konzervatív egyesülethez, 1951 januárjában pedig belépett a pártba. A politika hozta össze egy vacsorán férjével, Denis Thatcherrel is, aki sikeres és gazdag, elvált üzletember volt, és a kezdetektől támogatta a tehetséges politikusnőt.

 

Még ebben az évben indult a választásokon konzervatív jelöltként Dartfordban, amellyel hatalmas médiafigyelmet kapott, ám elbukott. Férje segítségével hamarosan továbbképezte magát, 1953-ban megkapta az ügyvédi minősítést és adózásra szakosodott. Még ugyanebben az évben ikreknek adott életet. Ezután már sokkal keményebben készült az ’59-es választásokra Finchley választó kerületben, amit meg is nyert és bekerült a Parlament Alsóházába. Két évvel később már nyugdíjügyi államtitkárként dolgozott Harold Macmillan kormányában, majd kiváló retorikai képességeinek köszönhetően lakás- és földügyi szóvivő lett. Edward Heath kormányában már oktatásügyi miniszterként tevékenykedett, 1975-ben viszont már egyenes iramban tört a csúcsra. Elnyerte a Konzervatív Párt elnöki posztját: így már könnyebben érvényesíthette politikai törekvéseit. Hitt a radikális politikában, de mindig is szem előtt tartotta Nagy-Britannia érdekeit. A sztrájkhullámok alatt népszerűsége annyira megnőtt, hogy 1979-ben megnyerte a parlamenti választásokat is, így május 4-én Margaret Thatcher lett az első női brit miniszterelnök, és 11 éven keresztül volt hatalmon. Politikai filozófiájában és gazdaságpolitikájában kiemelt szerep jutott a rugalmas munkaerőpiacnak, az állami tulajdonú vállalatok privatizációjának, és a szakszervezetek hatalmát is csökkenteni óhajtotta. Pályafutása alatt számos helyen járt, egyszer hazánkat is meglátogatta, ahol Kádár Jánossal találkozott.

 

 

 

 

Bár megítélése ingadozó volt, és első ciklusa után csökkent a népszerűsége, az 1982-es Falkland-szigeteki háború és a gazdasági fellendülés hatására újraválasztották. Újabb négy évvel később is bizalmat szavaztak neki az emberek, ám az ekkor bevezetett Community Charge nevű adózási rendszer széles körben népszerűtlen volt, és az Európai Unióra vonatkozó nézeteit sem osztotta mindenki a kormányban. Ellentmondásos személy volt, s bár a társadalom egyik fele gyűlölte, hivatalba lépése után két évvel ő volt Nagy-Britannia valaha megválasztott legnépszerűtlenebb miniszterelnöke. Ellenben szemléletváltást valósított meg a gazdaság-, illetve a társadalompolitikában. Jelentős privatizációs hullámot indított el Nagy-Britanniában, a légitársaságoktól kezdve a vasúton át az energiaszektorig mindenre kiterjedően. 1990 novemberében azonban hosszú politikai karrierje végleg lezárult.

 

Egészségügyi állapota 2002 tavaszán indult romlásnak, amikor új könyvével tervezett előadó körutat az Egyesült Államokba. Többszöri agyvérzést követően felhagyott a nyilvános szerepléssel is, betegsége miatt még a 85. születésnapjára rendezett fogadást is le kellett mondania. Férje 2003 júniusában bekövetkezett halála után magányosan élt a saját háromemeletes házában. Szélütés és demencia kínozta, szellemi képességei fokozatos romlásnak indultak. Margaret Thatcher, a Vaslady végül 2013. április 8-án a Ritz fényűző szállodájában, olvasás közben hunyt el. Kevés hozzá hasonló erős nőt látott eddig a történelem, aki önerőből ennyire sokra vitte és belekóstolhatott a hatalom világába. Indira Gandhi és Hillary Clinton említhető vele egy lapon, de tulajdonképpen egyikőjük sem volt soha olyan sikeres, mint ő. Egyszerre volt anya és politikus, nő és férfi. Nyugodjék békében!

 

 

 

 

Helle Robertina

 

 

 

Szólj hozzá a cikkhez