Ikerlángok a hétköznapokban (1.rész)
Egy beszélgetés ihlette ezt az írás, és elgondolkodtam. Tudod, azon szerencsések közé tartozom, aki elmondhatja, hogy a férjem az ikerlángom, aki nekem ez életben megadatott, bár én egyszerűen csak a másik felemnek, vagy a jin jangjaként szoktam nevezni. És, hogy miért is írtam, hogy az áldás az néha bizony átok is lehet, mert amennyire magasra visz, annyira tud mélyre is zuhanni benne az ember.
Tudom, tapasztaltam, benne élek, már 9 éve.
És amit teljesen biztosra tudok, bele kell állni, és csinálni, élni kell vele, és a hétköznapokkal és ünnepekkel egyaránt, mert arrébb menni nem tudsz. Higgyétek el akartam egy párszor, és volt, hogy együtt akartuk, de nem ment, mert az a fajta kötelék, olyan mélységű, ami elszakíthatatlan.
Na de mi a helyzet, addig is, amíg az ember lánya, és szerencsésnek érzem magam, mert itt a mi helyzetünkben az ember fia is, eljut odáig, hogy felismerje a másikat. Meg kell, hogy mondjam, előbb már kétszer belehal az ember valami drámai helyzetbe ezen kapcsolat kibontakozásánál, mert bizony beledöglős egy érzéseket tud produkálni egy egység két fele, de valamely fél mindig ráébred erre a láthatatlan összetartozásra. Az Ego „barátunk", minél nagyobb, ez az én tapasztalatom, annál nehezebb, de nem lehetetlen átverni magad ezen a falon.
És ha ez a felismerés még nincs meg, valami megmagyarázhatatlanul húz a másikhoz, és hogy hogyan magyarázod ezt magadnak meg, hogy ez miért van, arra mindig fogsz találni magad számára valami pont odaillő kis mozaik darabot. Nem állítom, hogy ezek nem kellenek, vagy hogy ez nem a folyamat része, de a kérdés, mikor olyan nagy a félelem, hogy elveszíted a másik feled, és ez mikor mozdít ki annyira a komfortzónádból, hogy lecsupaszítsd magad, senki más előtt, először is magad előtt. És tudom, hogy ez a fajta kapcsolat semmihez sem hasonlítható. Tudod, ez sokszor nem az a negédes szerelmes love story, amire az emberek vágyni szoktak, azok a sztorik általában a szerelmi kötéseken, birtoklási vágyon, mágikus kötésekkel igen jól megkötött találkozásokon alapulnak. Ez lufi, ez mindenképp kidurran, és nagyon sokan ezt kergetik.
Ez olyan kapcsolat, amin rohadt sokat kell dolgozni, elsősorban magadon, és együtt is, és menni, mászni szép sorban a lépcsőket, hogy együtt érjetek fel a hegytetőre, ahol viszont, úgy érzem, valami olyan minőség van, és olyan kapcsolódás egymáshoz, ami megéri az utat.
Te milyen kapcsolatban élsz? Milyenek a kapcsolódásaid? És mennyi energiát raksz a kapcsolataidba?
Szakál-Szabó Szandra
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez