Az önbecsülés belső stabilitás, csendes, nyugodt magabiztosság, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm. Az önbecsülésem a gerinc, a tartás, ami ha nincs, összeomlok, és lehet rajtam bármilyen drága dizájner hacuka, csak szomorú, alaktalan madárijesztő leszek benne.

Az önbecsülésnek semmi köze a tökéletességhez. Ha önbecsülésem reális és egészséges, és pozitív viszonyban vagyok önmagammal, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyogtat, és egy lepedőbe csavarva is gyönyörű leszek.

Óriás bánatcsomagokat cipelünk, fel nem dolgozott életszakaszok fekélyes sebeit nyalogatjuk, melyek kezeletlenül minduntalan kifakadnak, mert magunkba zárjuk a frusztrációt éveken át befelé sírunk. És aki befelé sír, annak a mosolya sosem lesz valódi, az értő szemek mindig látják majd a hiteltelenséget, a diszharmóniát. Önértékelésünket rombolják a mindennapi életben kapott kritikák, párkapcsolati kudarcok, vagy gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretetlenség, elhanyagolás, vagy családi terror. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban lehet, hogy mindvégig ott bujkál majd latensen a szeretetlenség, az alkalmatlanság negatív élménye. Kínzó megfelelési vágy, párkapcsolati függőség, gerinctelen szolgalélek, gyötrő, végtelen szeretetkoldulás lesz a keresztje, és senki nem képes már egyedül ragyogni, csak akkor, ha egy társ ragyogtatja.

Az önbecsülés alapjait a gyermekkorból kellene hoznunk, és az élet színtereire kellene magunkkal vinni a gyermekként megtapasztalt értékesség érzését, a dicséretek, a pozitív megerősítés, az elfogadó, feltétel nélküli szeretet által. Azok a gyermekek, akik korán megtanulják, hogy szerethető, és értékes emberek, felnőttként is jobban fognak bízni önmagukban. Kevésbé lesz szükségük mások elismerésére és jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, könnyebben tudnak majd egymást inspiráló, egyenrangú kapcsolatokat kialakítani. Már gyermekkorban éreznünk kell az értékesség, a szerethetőség, az alkalmasság érzését. Egy gyereknek éreznie kell, hogy ő jó valamiben, hogy befektetett energiája megtérül, hogy támaszkodhat képességeire, és boldogan, felszabadultan kiteljesedhet valamiben. Az a gond, hogy a legtöbb felnőtt még mindig nem érzi ezt, és különösen a nők szenvednek az alkalmatlanság érzésétől.

Egy sérült, alacsony önbecsülésű társsal nehéz harmonikus, közös életet építeni, mert folyamatosan mások szeretetére és elismerésére vágyik, vagyis arra, amit gyerekként nem kaphatott meg. Túlérzékeny, a romboló kritikák hatására hajlamos felnőttként is bántó kritikát látni mindenben, még akkor is, ha nem is szánták bírálatnak. Az egészséges önbecsülés hiánya együtt jár a magabiztosság hiányával, a megfelelési kényszer mindennél erősebb, a külvilág véleménye pillanatok alatt romba döntheti önértékelését, ezért mások útmutatásait várja, ahelyett, hogy saját vágyait, valódi belső szükségleteit követné.

• alacsony önbecsülés önbizalom önszeretet párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!