Lassan megtanulom, hogy nem kell bántani azokat, akik bántanak engem. Lassan megtanulom, hogy az érettség végső jele talán az, hogy elsétálsz, ahelyett, hogy revansot vennél.

Lassan megtanulom, hogy az energia, ami ahhoz kell, hogy minden rosszra reagáljak, ami velem történik, kimerít, és megakadályozza, hogy meglássam a jó dolgokat az életben. Lassan megtanulom, hogy nem fog mindenki úgy bánni velem, ahogyan én szeretném, és ezzel nincs is semmi baj, amíg én tartani tudom a határaimat.

Lassan megtanulom, hogy az, hogy nem reagálok, nem azt jelenti, hogy számomra rendben van a dolog, csak azt jelenti, hogy felülemelkedem. Úgy döntök, hogy levonom a leckét, és tanulok belőle. Én azt választom, hogy jobb ember legyek. A lelki békémet választom, mert ez az, amire igazán szükségem van. Nem kell több dráma. Nincs szükségem arra, hogy az emberek azt éreztessék velem, hogy nem vagyok elég jó. Nincs szükségem veszekedésekre, vitákra és hamis vagy éppen látszat-kapcsolatokra. Lassan megtanulom, hogy néha az is mindent elmond, ha nem mondok semmit.

Lassan megtanulom, hogy ha olyan dolgokra reagálok, amik felzaklatnak, akkor valaki másnak hatalmat adok az érzelmeim felett...és én ezt nem akarom ( sőt szerintem te se). Nem tudod irányítani, hogy mások mit tegyenek, de azt irányíthatod, hogy hogyan reagálsz, hogyan kezeled, hogyan észleled és mennyit veszel fel belőle. Lassan megtanulom, hogy ezek a helyzetek legtöbbször semmit sem mondanak el rólam, sokkal inkább a másikról árulkodnak. Lassan megtanulom, hogy ezek a csalódások talán csak arra tanítanak bennünket, hogyan szeressük önmagunkat, mert ez lesz a páncél és a pajzs, amire szükségünk van azokkal szemben, akik megpróbálnak lerombolni minket. Megmentenek, amikor az emberek megpróbálják megingatni az önbizalmunkat, vagy bizonytalanná akarnának tenni.

Lassan megtanulom, hogy ha reagálok is, az nem változtat semmin, nem fog tőle hirtelen megszeretni és tisztelni a másik, sőt varázsütésre sem fogja megváltoztatni a véleményét vagy a mondandóját. Néha jobb, ha egyszerűen csak annyiban hagyod a dolgokat, elengeded az embereket, nem harcolsz, nem kérsz magyarázatot, nem hajszolod a válaszokat, és nem várod el, hogy az emberek megértsék, amit te érzel és gondolsz. Lassan megtanulom, hogy az életet jobb élni, ha nem a körülötted zajló eseményekre összpontosítasz, hanem arra, ami benned történik. Dolgozz magadon és a belső balanszodon, és rájössz, hogy a boldog és egészséges élet első lépcsőfoka az, ha nem reagálsz minden apró dologra, ami zavar.

• életszemlélet érettség gondolkodásmód önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!