Idő kell, ahhoz, hogy megtanuljunk jól szeretni

Az érzelmi érettség felé nem az évek cipelnek a hátukon, nem kell, hogy az idő barázdákat rajzoljon szép arcodra. Megtanulod, hogy a szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek szó, hanem a szerettelek. És nincs három pont a végén, az érzés nem végtelen, mert egyszer csak elenged, már nem fáj, nem szorít, a múlt angyala már nem ül a mellkasodon, végre lélegezni, élni enged. Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk, és azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt. A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek. Hanem a szerettelek, így múlt időben.

A csók semmit nem pecsétel, az érintés nem fogadalom, a vágy nem szerelem. Senki társasága még nem biztonság, ölelő karja még nem védelem, izzó tekintete még nem elkötelezettség. Pillanatnyi figyelme, érdeklődése csak lehetőség, fogadkozása talán elpukkanó szerelembuborék, és a kialakulóban lévő közös történet talán örökre befejezetlen, három pont csak a vége.

Idő kell, míg megtanulunk jól, megfelelően szeretni. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Ők nem szeretnek jól. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Aki önmagával elfogadásba kerül, az tudja, vannak emberek, akik már régen nem tudják elhitetni, hogy a javunkat szolgálják, ezért úgy jó hátrahagynunk őket, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér.

• önbecsülés önértékelés önszeretet párkapcsolat

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.