Hova tűnt a férfiakból a férfiasság?
Egy jelenség, amire felfigyeltünk nőtársaimmal: míg mi az idő haladtával egyenesen arányosan leszünk egyre érettebbek, kifinomultabbak, tapasztaltabbak, úgy férfitársaink a szellemi fejlődésük tekintetében mintha egy ponton megrekednének, sőt onnan lefelé ívelő tendenciát mutatnának e téren. Amíg mi lányok szép lassan nőkké érünk, addig a férfiakat egy szint után inkább már csak kisfiúkként tarthatjuk számon?
Olyan sok szerethető dolog van, ami idővel kiveszni látszik belőlük. Sokukból legalábbis. Az udvariasság. A kedvesség a mindennapokban. A folyamatos tanulni akarás. A nők iránti figyelmesség. Az igényesség. Hogy képesek a kommunikációra, van véleményük komolyabb témák terén is. Ezek a tulajdonságok tesznek egy fiút férfivá, ráadásul olyan férfivá, akire nekünk, nőknek nagy szükségünk van.
Nem azt mondom, hogy minden 20 év fölötti pasi szép lassan egy kőbunkó szintjére süllyed, távolról sem. De vannak olyanok, akik, mintha ezért fizetnének, akik élvezettel gyűjtik a tiszteletlenség után járó strigulákat.
Egy személyes történet jutott eszembe erről. Nyáron, egy pályaudvaron a biciklijeinket cipeltük fel a lépcsőn egy barátnőmmel, mindennel együtt vagy száz kilót próbáltunk feltolni. Velünk szemben jött lefelé egy pár fős, 25 év körüli férfiakból (?) álló társaság. Nem, nem ajánlották fel a segítséget, viszont remekül szórakoztak azon, hogy (lift hiányában) szenvedünk felfelé. És nem, ők nem voltak férfiak. Ők olyanok, mint az 5 éves óvodások, akik húzogatják a lányok haját, nyelvet öltenek rájuk, pedig valójában csak nem tudják, mit éreznek, és azt hogyan mutassák ki pontosan. Ez egy óvodás esetében természetes, de mi most felnőtt férfiakról beszélünk. Beszélnénk, ha azok lennének.
Ha észrevennék, amikor a metrón az idős néninek miattuk kell állva kapaszkodnia.
Ha este, mikor fáradtan hazaérsz, nem egy „hellót” vetnének oda a monitor elől.
Ha kétszer meggondolnák, hogy valóban fürdés nélkül feküdjenek-e be az ágyba, melléd.
Ha nem vennék természetesnek, hogy a maximumot igyekszel kihozni magadból, a külsődből, miközben ők teljesen elhagyták magukat.
Ha nem vennék természetesnek, hogy mellettük van az, akit tisztelniük kellene. Hogy mindennek ellenére még mindig mellettük van a Nő.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez