Hollywoodnak üzenem, hogy az utóbbi években produkált romantikus filmjei kiakasztottak. Elvették tőlem az élményt. Mégpedig, azt a nyálas, mindenki boldog, a szerelem a legnagyobb erő a Földön élményt, és ez nem olyasfajta csalódás, mint mikor már a helyemen ülve veszem észre, hogy kifogyott az automata, és szénsavas víz van a poharamban üdítő helyett. Nem, ez sajnos jóval nagyobb. Forgatókönyvekben, rendezőkben, a filmiparban csalódok.

Miért? Mert nő vagyok.  Meglátok egy bemutatót, Ryan Gosling vagy Leonardo Dicaprio főszereplésével, egy heves csókkal, és már naivan rohanok a moziba, mert az emocionális lelkem éhezik valami lovestoryra. Aztán ott ülök, és újra és újra szembesülök vele, hogy ezeket nem nekünk gyártják, hanem sokkal inkább ellenünk. Olyan erős kritikája jelenik meg a női nemnek, amivel talán a világ leghímsovinisztább műveiben sem találkozhatunk.  Akik eddig ezt nem vették észre, azoktól elnézést kérek, de csukott szemmel popcornoztak. A női szereplők karaktere a végtelenségig le van egyszerűsítve, nem ismerhetjük meg részleteiben a személyiségüket, se a motivációikat.

Végső felháborodásomig a nemrégen filmvászonra került Kaliforniai álom vezetett (és mindenki figyelmét felhívnám, hogy most lényeges spoiler következik). A musical hangulata, a kék és lila árnyalatok kavalkádja elvarázsolja azt az embert, aki szereti a műfajt. Mások számára azonban már a vágási technika, és a film tempója hamar unalmat szülhet. Én viszont a My Fair Lady-n nőttem fel, így abszolút az első csoportba sorolnám magam. Minden happy is volt a fináléig, ahol a szerelmes pár nem egymásra talál, hanem talán saját magukra (ezt csak az író tudhatja biztosan). Félreértés ne essék, a drámai véggel alapvetően semmi bajom, és azt vettem észre, hogy valamiért jobban is értékelik a szomorú befejezésű alkotásokat. Na de kérem szépen, miért kell mindig a filmek végén a férfi főhősnek összetörten szemezni a whiskys poharával, tincseivel az arcában, kezeivel a zongorán? Mi sem vetjük meg olykor az alkoholt, növesztünk jóval hosszabb és látványosabb tincseket, játszunk hangszereken, és amit még fontosabbnak tartok kiemelni: MI IS ÖSSZE TUDUNK TÖRNI. Szóval kérdem én, hova lesz az érzékeny nő a filmekből?

„Az írók és rendezők többsége férfi, és saját történetet mesél el. Valamint köztudott, hogy a férfi egoista, a nő pedig opportunista.”- kaptam választ a kérdésemre, egy, a témában jártasabb barátomtól. Nem fogok hazudni, elgondolkodtam a dolgon. Eszembe jutott: A nagy Gatsby, A Wall Street farkasa, a Vissza hozzád, Holtodiglan, az Éjszakai ragadozók, sőt még a Szerelmünk lapjai is. Habár a felsoroltak mondanivalója lényegesen eltér egymástól, a női karakterek nagyon hasonlítanak. Szóval, ha E.T. tegyük fel, a Földön akart volna párt  keresni magának, és ezen alkotásokból szeretett volna tanulni a kapcsolatokról, egy biztos, hogy nem a gyengébbik nem képviselőiből került volna ki végül az igazi. Vegyük csak sorba, hogy miért is van ez így!

• férfiak filmek nők opportunista vélemények

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!