Hatalmi harcok nélkül szeretni

Minél kevésbé ragaszkodunk, annál erősebben tudunk szeretni. Miért olyan nehéz hinnem ebben? Talán nem szeretlek jól? Birtokollak, dominálok, kontrollálok, vagy éppen alávetem önmagam? Hogyan kell úgy szeretni, hogy szenvedélyünk ne alakuljon hatalmi harccá, hogyan létezzünk egymásért, hogyan találjunk érzelmi egyensúlyt?

Az egó mindig ott van, mindig jelen van, hiába dobjuk ki az ajtón, bemászik az ablakon, gonoszul, kegyetlenül egymás ellen fordítva bennünket. Az egónk mindent birtokolni akar, és elengedésre képtelen. Gyarló, tudattalan emberek vagyunk mi, akik értetlenkednek, és dadogva gyártunk ál magyarázatokat, kapkodva, fuldokolva csókolózunk, aztán megnyugodva, kézzel-lábbal öleljük egymást, úgy alszunk el, levegőért kapkodva a másik szorításában.

Hatalmi harcok nélkül szeretni - KERESD A NŐT - Szívvonal - birtoklás, birtoklási vágy, érzelmek, férfi, hatalmi harcok, nő, párkapcsolat, szerelem,

A mi találkozásunknak is célja volt, azért hibáztunk annyit, hogy végre a makacs fejünkbe vésődjön a lecke, hogy nem kell magunkhoz láncolni senkit és semmit, ahhoz, hogy szerethessük. Eggyé válunk, és vágyjuk a másik kizárólagos szeretetét, meg akarjuk tartani, vágyjuk ezt az örökkön örökké tartó, tenyéren hordozó állapotot, a testi és lelki komfortérzetet. Elkezdünk irányítani, kontrollálni, és ahelyett, hogy úgy hordoznánk a tenyerünkön, mintha vizet tartanánk, elkezdjük birtokolni, kezünk szorításával megfojtani a másikat. A kapcsolat elvesztésétől való félelmünk függőségi helyzetet eredményez, és minél inkább kiszolgáltatottá válunk, annál zsarnokibb módon próbáljuk magunkhoz láncolni a másikat. Ha elmúlik a szenvedély mámora, mi marad nekünk? A kényszerítő kontroll, a szabadság és az autonómia elvesztése. A szerelem tisztasága odalesz, megfakul. Hízelgek, és fenyegetlek, korlátozol, megszabsz, és kontrollálsz. Ezek valóban a szerelmünket szolgáló törekvések, vagy csupán az egónk az, ami dominancia.harcokra kényszerít bennünket? Hatalmunk fitogtatása valójában a gyengeségünk, gyarlóságunk, és félelmünk leplezése, nem megyünk vele semmire. És ha a másik meg akar felelni, és behódol? Milyen csatát nyertünk, miféle diadal ez? A szerelem kárára válik minden, mert ő aláveti magát, az én szememben pedig többé nem ugyanaz, tartást veszít, leértékelődik. A kikényszerített harmóniát többé soha nem tudjuk valódinak megélni.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.