Hasonló értékrend? Kölcsönös bizalom? - Mitől fog egy kapcsolat jól működni?
Valahol mindenkinek az a legnagyobb vágya és célja az életben, hogy megtalálja a szerelmet, megtalálja azt az embert, aki mellett szeretné leélni az egész életét. Az az igazság, hogy ez sem egyszerű, azonban még nehezebb kérdés lehet, hogy hogyan tartsunk életben egy kapcsolatot, hogyan érjük el, hogy a dolgok hosszú évek múltán is nagyszerűen működjenek. Vajon mi lehet a receptje egy jó kapcsolatnak? Egyáltalán vannak olyan általános "hozzávalók", amikre minden esetben szükségünk lehet?
Amikor rátalálunk arra a bizonyos nagy Ő-re, akkor olyan egyszerűnek tűnik a helyzet, hiszen mindent beborít a rózsaszín köd, és úgy gondoljuk, ez az érzés egészen biztosan életünk végéig, de legalább jó néhány évtizedig ki fog tartani. Majd telnek-múlnak a hónapok - jobb esetben az évek- és rájövünk, hogy nem feltétlenül megy minden úgy, mint a karikacsapás.
Egy jó kapcsolatért ugyanis tenni kell, méghozzá nagyon is sokat.
Egyrészt meg kell értenünk, hogy már nem csak saját magunk miatt dolgozunk, nem csupán magunkért hozunk döntéseket, hanem azért, hogy nekünk, kettőnknek együtt jobb legyen. Azt is felismerjük idővel, hogy a másik nem feltétlenül tökéletes, azonban a hibáival együtt kell elfogadnunk és szeretnünk őt. Ugyanis nekünk ugyanennyire vannak hibáink, és mi is elvárjuk tőle, hogy így fogadjon el.
Egyre többen mondják, hogy a kommunikáció a dolgok kulcsa, és milyen igazuk van! Ugyanis belemehetünk a játszmákba, duzzoghatunk, puffoghatunk, várhatjuk a csodát, azt, hogy a másik olvasson a gondolatainkban, azonban ez valószínűleg sosem fog bekövetkezni. Meg kell beszélnünk mindent, azokat a dolgokat is, amelyekről nem szeretnénk beszélni, amelyek nehezek, esetleg fájdalmasak. Ugyanannyira beszélnünk kell arról, ha szomorúak vagyunk, vagy elégedetlenek, mint amikor madarakat lehet velünk fogatni a boldogságtól.
Ha nem hasonló az értékrendünk, akkor igazából minden veszve van. A mesékben talán egymásra találhat a szegény legény és a királylány, a valóságban azonban ez sokkal bonyolultabb, sőt, mi több, sokkal valószínűtlenebb. Megpróbálhatjuk áthidalni a múltunk közötti szakadékot, és talán nagy nehezen menni is fog, de ha különbözik a jövőképünk, akkor sokkal nehezebb dolgunk van. Ha nem ugyanarra vágyunk, ha nem ugyanazokat a célokat, és életet szeretnénk elérni, akkor előbb-utóbb rá fogunk ébredni, hogy nem egy irányba haladunk. Ha teljesen mást hozunk otthonról, más értékek fontosak számunkra a mindennapokban, akkor ez egy idő után olyan problémákat fog szülni, amiket szinte képtelenség lesz megoldani.
Talán ez a legelcsépeltebb dolog, de a bizalom valóban elengedhetetlen egy kiegyensúlyozottan és stabilan működő kapcsolathoz. Ez nem csupán arról szól, hogy nem gyanúsítjuk meg a másikat folyamatosan azzal, hogy félrelép, vagy kikacsintgat a kapcsolatunkból. A bizalom azt is jelenti, hogy meg merem osztani a másikkal minden érzésemet és gondolatomat, tudom, hogy soha nem akarna szánt szándékkal bántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Tudom, hogy mindig számíthatok rá, mindig kiáll mellettem, mindig a támaszom lesz, amikor szükségem van rá.
Természetesen arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy mindkét félnek akarnia kell a dolgot, és mindkét félnek tennie kell érte, hogy működjön. Egy ideig biztosan akkor is menni fognak a dolgok, ha csak az egyikünk ad bele mindent, viszont egy ember hosszú távon nem tud egyedül fenntartani és működőképessé tenni egy kapcsolatot. A jó kapcsolathoz ketten kellünk, szívvel-lélekkel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez