Az előző évet összegezve bizonyára sokan sok mindent megbántunk, de talán a legnagyobb hiba, melyet bármelyikünk is elkövethetett, hogy nem volt elég hálás, és az önsajnálatba temetkezett.

 Az év végének közeledtével bennem is felhalmozódott egy megmagyarázhatatlan feszültség a dolgok állásával kapcsolatban. És ahogy egyre inkább a negatívumokra koncentráltam, az elégedetlen gondolatok óhatatlanul férkőztek az agyamba, elhomályosítva mindazt, amiért hálával tartoztam volna.

Mert mégis mi haszna az önsajnálatnak? Céljaink eléréséhez szükséges egy bizonyos fokú elégedetlenség, életünk mozgatórugója, amely alkalomadtán felemel és előrelendít. De ha az egyensúly felborul, az elme megbénul, és a tehetetlenség veszi át az irányítást. Ezt elkerülendő, mindig tartsuk szem előtt, életünkben melyek azok a területek, melyekért hálásak lehetünk, és, hogyan tudnánk a legtöbbet kihozni belőlük.

Hogy kilábaljak az önmagam által generált pöcegödörből, ahova szépen gondosan összegyűjtöttem mindazt, ami fáj, nyomaszt és okot ad az aggodalomra, amelynek tetején könnyeimet törölgetve mozdulatlan ücsörögtem, listázni kezdtem a pozitívumokat az életemben. Ez sajnos legkönnyebben akkor megy, ha összehasonlítási alapul olyan sorsokat választunk, melyek valóban elkeserítőek. Mert mindig van rosszabb, na és persze jobb is, amit általában gyarló emberként sokkal előbb észreveszünk. De hátat fordítva az irigységnek, elkezdtem észrevenni, milyen jó nekem. Ahelyett, hogy a még el nem ért, meg nem szerzett javakon görcsöltem volna, szépen lassan előtérbe helyeztem azokat a nem csak anyagi természetű lehetőségeimet, értékeimet, amelyek reggel okot adnak az ébredésre.

Mindnyájunk más-más történet főszereplője, ezért lehetetlen általánosítani, de meggyőződésem, hogy hálásabbnak kellene lennünk a családunkért, azokért, akik még itt élhetnek közöttünk, és azokért is, akik jelenléte földi életünkben már csak a múlté. Hálával tartozunk azért, hogy tanulhattunk, hogy szakmát szereztünk, fedél van a fejünk felett, és van munkahelyünk. Több megbecsülést érdemelne a testünk, az egészségünk, a képességeink és a tehetségünk. Köszönet illetné mindazokat, akiket megismertünk, akikre mindig számíthattunk, és akiket túl sokra becsültünk.

• életszemlélet gondolkodásmód hála lélekhangok pozitivitás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!