Nem szívesen adok tanácsot párkapcsolati ügyekben. Alapvetően úgy gondolom, hogy ebben a témában nem lehet tanácsot adni, mindenki maga tudja, érzi, hogy egyáltalán szó van-e párkapcsolatról, ha igen, úgyis mindig a résztvevőkön múlik a dolog kimenetele. Azt a felállást már nem is említem, amikor az a kérdés, hogy kinek van igaza, kinek nincs, vagy hogy kinek mit kellene tennie, hogy így vagy úgy alakuljanak a dolgok…

Ennek ellenére rendszeresen fül– és szemtanúja vagyok annak, amint a környezetemben párkapcsolatok alakulnak ki, vagy legalábbis próbálnak kialakulni. Mert vannak, akiknek ez könnyen megy, és vannak, akik futják ugynazokat a köröket, és valódi eredmény egyelőre nem mutatkozik.

- Nem érted, magyarázza az egyik ismerősöm, ha olyan pasival találkozom, beszélek, aki nem érdekel, akkor természetesen nagyon vicces vagyok, szórakoztató és elbűvölő. Semmilyen gondot nem jelent számomra a legjobb formámat hozni, így hát hozom is! De ha megjelenik a színen az a férfi, aki felkeltette az érdeklődésemet, akkor hirtelen minden megváltozik. Idétlen leszek, akár egy tinédszer, pedig felelősségteljes felnőtt nő vagyok. Szegény férfi csak néz és fogalma sincs, hogy mi bajom. Persze semmi bajom, mert alapvetően tudok normálisan viselkedni, de nem vele. Remeg a lábam, hülyeségeket mondok, vagyis össze-vissza beszélek és ha ez még nem lenne elég, vagy kiosztom, vagy számára teljesen értelmezhetetlenül viselkedem. Olyanokat mondok, hogy magam sem hiszem, megrökönyödve hallgatom a saját szavaimat, nem vagyok önmagam!

- Rég voltam szerelmes, kezdek bele, persze azért át tudom érezni a dolog súlyát, és azt is, hogy ilyenkor zavarban van az ember, mert kavarognak az érzelmek, feszít a kémia, szóval nem egyszerű a helyzet.

• életmesék ismerkedés párkeresés társkeresés viselkedés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!