Ha nem vagy jóban önmagaddal, a szex sem lehet igazán jó
Jó szeretőnek tartod magad? Tudod kezelni az érzelmi gátakból, elfojtásokból fakadó félelmeidet? A múltból cipelt testünkkel kapcsolatos sérelmek, megalázó epizódok érzelmi lenyomatai elevenen élnek bennünk. A szégyen, a megalázottság leginkább az az érzelem, ami képes tartóssá tenni egy emléket, viszolygunk a tükörtől, és érzékennyé válunk minden visszajelzésre, véleményre, összehasonlítgatásra.
Énképünk fájdalmasan függ a külső visszajelzésektől, feldolgozatlan, elménkbe égett sérelmeinkkel nem vagyunk képesek pozitívnak maradni, ha bárki negatív megjegyzést tesz ránk. A ránk zúduló mai agyonretusált nőideál szívünk mélyén tudjuk, hogy valódi azonosulásra méltatlan, mégis mélyen beépült a gondolkodásunkba mint másolandó példa.
Az önbecsülésnek pedig semmi köze a tökéletességhez. Ha önbecsülésem reális és egészséges, és pozitív viszonyban vagyok önmagammal, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyogtat, és hegeimmel, bőrhibáimmal, ráncaimmal, és egyéb tökéletlenségeimmel egy lepedőbe csavarva is gyönyörű leszek. Óriás bánatcsomagokat cipelünk, fel nem dolgozott életszakaszok fekélyes sebeit nyalogatjuk, melyek kezeletlenül minduntalan kifakadnak, mert magunkba zárjuk a frusztrációt éveken át befelé sírunk. És aki befelé sír, annak a mosolya sosem lesz valódi, az értő szemek mindig látják majd a hiteltelenséget, a diszharmóniát.
Önértékelésünket rombolják a mindennapi életben kapott kritikák, párkapcsolati kudarcok, vagy gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretetlenség, verbális bántalmazás. Az egészséges önbecsülés hiánya együtt jár a magabiztosság hiányával, a megfelelési kényszer mindennél erősebb, a külvilág véleménye pillanatok alatt romba döntheti azt a keveset, amit éppen nehezen felépítettünk, ezért mások útmutatásait várjuk, ahelyett, hogy saját vágyainkat, valódi belső szükségleteinket követnénk. Aki nincs jóban önmagával, az nem néz szembe semmilyen kihívással, visszahúzódó, passzív, folyamatosan pozitív érzelmi megerősítésre éhezik, és egy idő után bántó kritikát lát mindenben, még akkor is, ha azt nem is szánták bírálatnak.
Bár egy kapcsolat nem önbizalomnövelő terápia, mégis egy igazi társnak óriási a felelőssége abban, hogy pozitív megerősítéssel, bókkal, dicsérettel, elismerő szavakkal, a szeretet és ragaszkodás kifejezőeszközeivel is táplálja a másik ember önbizalmát, érzelmi komfortérzetét. Egy nő minél pozitívabban látja önmagát, annál boldogabb a mellette álló férfi. De fontos megjegyezni: nem ő felelős a hangulatodért vagy az önbecsülésedért, mégis fontos, hogy életed mélypontjain megkapd tőle az érzelmi támogatást, és megéld az oldottsághoz, felszabadultsághoz szükséges biztonságot. Önbizalmam folyamatos szárnyaltatása, a ragyogtatás nem a társad felelőssége, akarnod kell ragyogni, másképp nem megy. Saját sérüléseidet neked, magadnak kell gyógyítanod, azzal, hogy önmagaddal elfogadásba kerülsz, önismereti munkával, tudatosságod, önbizalmad fejlesztésével, lelked (és tested) formálásával, hogy végre kedvteléssel nézd magad a tükörben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez