Ha nem megy a szoptatás

A legtöbb kismama nem jut el tanácsadóhoz, vagy ha úgy jobban tetszik, a laktációs menedzserhez. Sok szoptató édesanyának nem is kell semmi segítség, működik a csoda. Szerencsére, sokszor ösztönösen is. Az egyik legszebb dolog a világon. Néha azonban valami mégsem sikerül. Mit tegyünk ilyenkor? Rossz anya, aki nem szoptat? Legyen bűntudata?

Örömmel olvassuk a statisztikákat, hogy az anyukáknak elvileg csak két százaléka alkalmatlan valamilyen betegség miatt a szoptatásra. A többi kilencvennyolc százalékuk tud szoptatni, vagy hivatalosabban fogalmazva emlőből táplálni. A rossz hír, hogy akinek az első napokban nem megy a szoptatás, de például ismeri ezt a statisztikát, az még kisebbnek, szerencsétlenebbnek érzi magát. Így aztán a valóságban ez a két százalék picit megugrik. Mondjuk, jobb esetben a tízszeresére. Minél jobban, tudatosabban, olvasottabban szeretné valaki kicsinyét táplálni, annál nehezebb a dolog. Külső szemlélőként, férfiként nekem könnyű okosakat mondanom: pihenjen sokat, igyon sok folyadékot, meg egyszer ebből etessen, meg egyszer abból, de ritkán jut el ebből bármilyen üzenet a többnyire hullafáradt, ráadásul sokszor három-négy liter plusz ödémával küszködő édesanyáknak az első újszülött-látogatáskor. Leginkább nyugtatással, önbizalom növeléssel próbálkozom. Mert önbizalom és nyugalom nélkül nagyon nehéz szoptatni. Az önbizalmat sok dolog rombolhatja. A kórházi, a szülést betegséggel összemosó környezet, a beöntések, borotválások, ilyen-olyan metszések finoman szólva is jellempróbálók. Egy hangos szó, egy türelmetlen megjegyzés rosszkor, rossz helyen gyilkos lehet. Ez ellen dolgoznak a kórházakban és szülésfelkészítő tanfolyamokon. De nyomasztó szerintem egy-egy szoptatásra buzdító propaganda időnként lekicsinylő volta is. Sok, gyönyörűlelkű kismamának már a szülés előtt görcsöt okoz, ha azt érzi, hogy másodrendű, és rosszat tesz a gyermekével ha majd nem tudja szoptatni. Az anyatej világnapján is a szoptatókat dicsérik, kapnak emléklapot, ha nem jött össze, akkor ejnye-bejnye, el se gyere. Hiába szoptattad harmad, felerészt kilenc-tíz hónapig tápszerezés mellett, hiába szólt egész napod a szopiról-tápszerezésről-fejésről-cumisüveg-tisztításról. Te nem voltál ügyes, még le is betegíted a babádat, menj más világnapra.

Figyeljünk oda a hangsúlyokra! A szoptatás tényleg a legjobb, legegyszerűbb, legpraktikusabb, pláne, ha a fejést, a hatalmas mélyhűtőbe bepréselt anyatejdepókat sem erőltetjük. De ugyanolyan szerető, igazi otthon tud teremteni az a család is, ahol valamiért mégsem jött össze a szopizás áldása. Drága Kismamák! Higgyétek el ezt, nyugodjatok meg és máris kétszer annyi lesz a tejcsi.

Dr. Király Balázs - gyermekgyógyász

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!