A 21. század egyik nagy pozitívuma, hogy elfogadóbbá vált a társadalom. Legalábbis hangzatos ezt állítani, miközben bujtatva még mindig ott lebeg fejünk felett az ítélkezés kardja.

Látszólag ugyan valóban elfogadóbbá váltunk. Ma már mindenki olyan önkifejezési formát választhat magának, amilyet csak akar. Mégis meglepve tapasztaljuk, hogy olyan nevetséges apróságokon akadunk fenn, ami egyébként egy teljesen hétköznapi dolog is lehetne.

Ilyen például egy egyszerű nyelvnyújtás. Vicces, de Tibetben például ez a tisztelet és egyetértés egyik kifejezése.

Nyilván bele lehet kötni abba, hogy valaki egy fényképen miért nyújtja ki a nyelvét, de miért ne tehetné ezt meg? Miért ne lehetne ilyen a vidám-reakciója? Miért kellene azt éreznie, hogy ettől közönségessé válik?

Mert a kulcs ebben van. Közönségesnek tituláljuk azt, ha valaki kinyújtja a nyelvét. Vagy - és itt jön képbe egy egészen másik oldal - azt gondoljuk, mennyire perverz dolog ez. 

Ha a közösségi médiában egy nő kitesz egy nyelvet kiöltő képet, fix, hogy első reakcióként a férfiak eljátszanak a gondolattal fejben, hogy mi mindent tudna azzal a nyelvvel még csinálni. Jobb esetben csak eljátszanak a gondolattal, rosszabb esetben le is írják egy üzenetben a fantáziaviláguk kis bugyrait. De akkor felmerül a kérdés, hogy mégis melyikünk a perverz? Az a nő, aki egy ilyen képet posztol, vagy az a férfi, aki egyből szexuális vonalon asszociál rá?

Ennek egyáltalán nem kellene így lennie. Számos olyan művészfotó készül, ahol a nyelvnyújtás csak a kép hangulatát fokozza, és nem perverz értelemben.

Egész egyszerűen csak hagynunk kellene, mindenféle ítélkezés vagy perverzió nélkül, hogy úgy és akkor fejezzük ki magunkat, ahogyan azt mi szeretnénk. Mert hát voltaképpen erről kellene, hogy szóljon az elfogadás. Ő így, én meg úgy. És ehhez az ég világon senkinek semmi köze.

Nem igaz?

• ítélkezés nyelvnyújtás önkifejezés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!