Ha a szeretet valódi, akkor nem alárendelődő és behódoló. Nem alkuszik meg, és nem sodródik mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe, csak hogy hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét.

Ha a szeretet valódi, akkor nem válik manipulatívvá, bántalmazóvá, kontrollálóvá, követelőzővé, folyton drámázóvá, és fura nevelési szándékkal csenddel, érzelmi kivonódással büntetővé. Nem fonódik szeretetéhes polipkarokkal a másikra, azért, hogy megtarthassa szerelmét. Ha a szeretet valódi, akkor nem rángat folyton érzelmi hullámvasutakon és nem engedi, hogy elfelejtsd, fontos vagy, szerethető vagy, alkalmas vagy. Megérdemled, hogy valaki a karjaiba zárjon.

Ha a szeretet valódi, akkor figyel. Nem csupán meghallgatja a másikat, a szemébe néz, vagy kiegészíti valamivel a mondandóját. Önmagát teszi félre arra az időre, a másik szemével lát, az empátia eszközével belép a másik ember világába. Belebújik a bőrébe, és arra ösztönzi, nyíljon meg, ne féljen kimondani, megmutatni, beszéljen a legmélyebb vívódásairól is, mert szeretni azt is jelenti, hogy figyelünk egymásra. Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés, önvédelem.

A valódi szeretet bátor, nem fél kockáztatni, éretten szeretni, komolyan venni a szerelmet. Nem csak félig, majdnem van jelen egy kapcsolatban, hanem van bátorsága megmutatni sebezhetőségét, lecsupaszított valóját, és megérti, hogy szeretni csak meztelen lélekkel lehet, ha gátakat szabunk érzéseinknek, akkor gátakat állítunk saját boldogságunk elé is. Mert ha a szeretet valódi, akkor elkerülhetetlen, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá is váljunk, és talán rémisztő, de ez az élet normális rendje.

Ha a szeretet valódi, akkor elmondja mire vágyik, van bátorsága elmondani, hogy érintésre, érzelmi biztonságra, elfogadásra törekszik. Nem épít hatásos védelmi rendszert, érzelmi falakat önmaga köré. Szeretni valóban csak meztelen lélekkel lehet, de a valódi szeretet nem fél attól, hogy valaki meglátja ebben a meztelenségében. Nem próbál párkapcsolatokat játszani, és úgy akarva mély és meghitt kötelékekben létezni, hogy nem adja át egészen önmagát. Milyen érdekes, szeretünk mások lelke mélyéig látni, megpillantani igazi arcát, de félünk láttatni mindezt önmagunkban, rettegünk, hogy valódi énünk, amit fel tudunk ajánlani, nem elég.

• önismeret párkapcsolat szeretet valódi szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!