Számos lélektani háttere van annak, ha egyikünk nem akar gyereket. Ellenérveket emelhetünk a gyermek megérkezése ellen, mint a szabadság elvesztésétől való félelem, vagy törések, traumák, kapcsolati zavar valamelyik szülővel, de ezeket a korlátokat azért emeljük, hogy ne kelljen szembenézni azzal a valósággal, amit számunkra a gyerekvállalás jelent.

Ellenérveket emelhetünk a gyermek megérkezése ellen, mint a szabadság elvesztésétől való félelem, vagy törések, traumák, kapcsolati zavar valamelyik szülővel, de ezeket a korlátokat azért emeljük, hogy ne kelljen szembenézni azzal a valósággal, amit számunkra a gyerekvállalás jelent. Szólhat ez a felnőtt felelősségvállalásról, érzelmi érettségről, a kapcsolat további fejlődési lehetőségéről, félve attól, hogy a kialakult idillt és komfortos szokásrendszert megtöri az új szerepeinkbe való belesimulás, az ezzel kapcsolatos kételyek, szorongások és konfliktusok. 

A kapcsolattal való rejtett elégedetlenség is állhat a háttérben. A se veled, se nélküled viszony nem döntés, hanem egy bármikor feladható lehetőség. Ha a kapcsolatot folyamatos összeveszések, grandiózus kibékülések, költözködések, majd nagy visszahurcolkodások jellemzik, ott folyamatosan előkerül a kapcsolat létjogosultságának megkérdőjelezése. Hiszen egy komolyabb konfliktusnál újra és újra felmerül a kérdés, hogy mit is keresünk egymás mellett. Érezhetjük úgy, hogy a gyerekvállalás “véglegesítené” ezt a héjanász kapcsolatot, melynek erejében valójában nem hiszünk, választásunk helyességében nem vagyunk biztosak, mégis benne maradunk, kiélvezzük a jó pillanatok morzsáit. Talán önmagunknak sem merjük beismerni, hogy csupán időrablói vagyunk egymásnak; nem a megfelelő ember van mellettünk. Elvagyunk így együtt, de valamicskét mindig megtartunk önmagunkból, például a jövőképünket, amiben nem biztos, hogy szerepel a másik ember.

Használjuk egymást magány ellen, és a megfelelő szexuális komfortérzet biztosítására. Szükségleteinket néha tényleg párkapcsolatnak álcázzuk: az anyagi jólétet, az érzelmi és szexuális biztonságot, a minőségi életszínvonalat, a közös vállalkozást szépen becsomagoljuk az együttlét színes selyempapírjába, még masnival is átkötjük, hagy lássa a külvilág a külcsínt. A nők szorongása sokszor a kapcsolattal való rejtett elégedetlenséggel állnak összefüggésben, félnek attól, hogy egyedül maradnak a gyerekkel, mert egyáltalán nem bíznak abban, hogy a mellettük álló férfi képes a felnőtt felelősségvállalásra, a gondoskodásra, a valódi érzelmi jelenlétre és támogatásra.

• anyaság női szerepek szülővé válni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!