Amikor elindul a baba szüksége lesz a cipő viselésére, főleg az utcán, a kinti játékhoz. Benti cipőnek meleg, szőnyeges lakásokban elég egy vastagabb zokni, vagy egy puhatalpú cipő, a szabadban viszont szükség van egy jó minőségű első babacipőre. Ennek a viselése viszont gyakran okozhat problémát: a kisgyerek nem hajlandó fölvenni. Mit lehet tenni ilyenkor?

A legfontosabb az, hogy amíg a baba nem indul el önállóan, addig nem szabad ráadni merevebb cipőt, mert többet lehet ártani vele, mint használni. Az első bokát tartó, bőrből készült, rugalmas talpú cipőre csak akkor lesz szükség, amikor a baba már önállóan, segítség nélkül elkezd járni. Már a mászásnál érdemes ráadni puhatalpú bőrcipőt, vastagabb zoknit vagy mamuszt, mert ebben könnyen tudja mozgatni a lábfejét és védve is van. Fölálláskor is hasznos, hiszen a puhatalpúakban érzi a talpával a talajt, így stimulálja a talpban található sok idegvégződést, ami nagyon fontos a fejlődéséhez. Ha már ott tartotok, hogy a kisgyerek egyáltalán nem akarja elviselni a kinti cipőt, akkor is érdemesebb a puhatalpúval próbálkozni újra.

Megfelelő legyen a cipő mérete és a lábfejrész szélessége, valamint hajlékony a talpa. Gyakran azért utasítják el a gyerekek a cipő viselését, mert kényelmetlen nekik – túl szűk, vagy túl merev -, csak még nem tudják mondani. Mindig a kisgyerek lábfejéhez vásároljátok a cipőt, ne pedig úgy, hogy pl. 20-as a lába, akkor minden márkánál a 20-as cipőt veszitek, mert jelentős eltérések vannak a modellek között. Silány minőségű gyerekcipőt nem érdemes megvenni, főleg első cipőnek nem.

Hagyjátok, hogy játsszon a nem kedvelt cipővel! Legyen elöl a szobájában, vagy ahol a legtöbbet tartózkodik és találjatok ki egy történetet köré, például a kisgyerek kedvenc plüssállata is bújjon bele – akire valószínűleg nagy -, bújjatok bele Ti is – biztos kicsi lesz:) -, majd a végén ő és ettől egy mókás kalanddá válik a cipőfelvétel.

Ha az a baj, hogy a lábán van, de állandóan leveszi magáról: ebben az esetben érdemes első cipőnek csatos vagy cipőfűzős cipőt választani, mert azokat nehezebb levenni, mint a tépőzárast, így egy idő után megszokja.

Mindig lássa, ahogy Ti is fölveszitek a saját cipőtöket: Tudatni kell vele, hogy erre szükség van, ha ki akar menni a szabadba, vagy az utcára. Ez már “nagyfiús/nagylányos” dolog!

Ha már semmi nem működik: Érdemes mindig az alternatív megoldásokkal próbálkozni, de Ti vagytok a szülők, tudatni kell a gyerekkel, hogy a cipőt fel kell vennie, ha ki akar menni. Ne könyörögjetek és engedjetek a véget nem érő hisztiknek, mert ez csak rosszabb lesz.

                                                                                               Szilvási Kata - kisgyerek öltöztetési tanácsadó

• gyermekstílus

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!