Nem tudok semmit sem. Talán ez nem is olyan nagy baj – bár irgalmatlan nehéz nem agyalni. Érzem, hogy a mentális teremben vagy száz kérdés lebeg egyszerre, melyek sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg!

De már csak az is jó lesz nekünk, ha felteszed a kérdéseket. Tedd meg – hisz ne feledd, a válaszok eleve léteznek. Pedig kínosan ügyelve igyekeztem, hogy egyik kérdés se tudjon túl pontosan megfogalmazódni, nehogy kiejtsem őket a számon, s tényleg farkasszemet nézzenek velünk. Azt mondják, felelj!

Maguk a válaszok is féltenek engem, legalábbis úgy érzem. Tudom, hogy léteznek, míg Te azzal áltatod magad, nem. Rettegsz. Próbáljuk megállítani az időt, következmény nélkül cselekedni, egy kicsit leragadni, mert jó. Ennyi az ok: jó. Imádom ezt a jót. De felelnünk kell. Egyetértek veled, szeretem, hogy a mindenségbe vésnéd az együttlétünket. Jó magam is szép helyen őrzőm veled a múltat is, s a jelent. De kicsit én is félek. Hajlandó vagyok megmártózni ezekben a pillanatokban, töltődni, s felismerni, mekkora ajándékot ad az élet. Ezt kértem!

Ugyanakkor érdekelnek jövőbeli kérdések. Hiszem, hogy lépnünk kell. Hiszem, hogy a bátorság erényünk, hiszem, hogy előnyünkre lesz. Én repülni szeretnék a széllel, engedni, hogy simogasson selymesen – nem akarom, hogy ide-oda dobáljon, mint egy száraz falevelet. Tudok és akarok is dönteni a saját életemet illetően. Ezt érzem.

Tudunk és akarunk is dönteni a közös életünket illetően. Érezhetnénk ezt. Ha halljuk a szívünket, minden létező a kedvünkre tesz. Hallottam az enyémet, hallottam és értettem. Azt mondtam neki, hogy figyelj, kisszívem, most végre megteszem, amit meg kell. Nem hagyom, hogy más döntsön helyettem, s a sorsunk felett. Tudjuk, mi kell, érezzük, helyesen. Életerő lobbant bennem, apró, szikra küzdelem. Szeretem. Becsülöm, Istenítem.

• lélekhangok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!