Egy generáció nőtt fel rajtuk. Egy biztonságos közeg volt a barátságtalan 80-90-es évek Magyarországán. Egészen biztos, hogy azért a legtöbb 45+-os felnőttnek van az Európa Kiadóról valami halvány derengése, vagy épp emléke. Mégis hogy csinálják, hogy még mindig teltházas koncerteket hoznak össze?

Kicsit nézzük meg, hol is kezdődött a zenekar élete…. Somoskői Lajos és Menyhárt Jenő gondolt egyet, és 1980-ban megalapította az URH együttest, (eredeti nevén Orgazmus, az URH hosszabb változatban pedig „Ultra Rock Hírügynökség), Kiss Lászlóval, Salamon Andrással és Müller Péter Ivánnal, (igen, aki azóta már az Ivánt a Sziámira cserélte). S bár az URH egy évig tartott, mind a négy tag a mai napig töretlenül meghatározó szereplői a magyar underground kultúrának. A punk jellegéből adódóan olyan dolgokról szóltak a szövegeik, mint a kábítószerfogyasztás és mámor, a szabadság érzete (például: „Pokoli aranykor”), az adott rendszert is kritizálták több számukban („Vigyetek el”, „Van-e élet a földön”), de nem kímélték a hazai akkori zeneipart és közszereplőit sem („Ki akarja nyírni a doktor”, és a „Kék fény”). A „Nagy testvér” című számukat az akkor betiltott, vagyis tiltólistás Orwell: 1984-es művéből merítették.

1980. Szeptember 13-án léptek fel először, ami egyben a próbatermük is volt, a Semmelweis Egyetem Kálvária (akkoriban Kulich Gyula néven futott) téri pszichiátriai ambulanciáján. A legpéldaértékűbb, hogy az előbb említett  koncert bevételét az ambulancián kezelt drogfüggő fiatalok ellátására ajánlották fel. A plakáton a név helyett csak a műsor címe szerepelt, „Orgazmus Kék Fényben”, ami egy fricska volt a „Kék fény” című tévéműsornak és műsorvezetőjének. Ezt követett egy mondat, miszerint „Ha valóban a jövőből jöttél, tégy brutálissá, de szelíden, hogy ne fájjon.” Majd ezután a tagok neve szerepelt rövidített formában, ezzel is a fiatalkorú bűnözőkre utalva.

Az, hogy felmerik vállalni az álláspontjukat, a véleményüket egy olyan rendszerben, ahol nem éppen ez a hozzáállás volt az elfogadott és természetes, ez lehetett az, amire a lázadás szót definiálták, ha a zenekarra gondoltak. Akik áthágják a szabályokat és a tömeggel szembe mennek, jelenleg így is lehet definiálni a kifejezést. Általában három tulajdonsággal (és ezek szinonima szavaival) illetjük azt, aki lázad: bátor, őrült vagy buta. Azt is szoktuk kérdezni, hogy ez most valódi lázadás, vagy csak így menekülsz valami elől? 
Mivel Menyhárt Jenő és Müller Péter két teljesen ellenkező elképzelésekkel rendelkeztek, és valószínűleg rendelkeznek a mai napig, így az URH-nak vége szakadt. Két rettentő karizmatikus és határozott személyiségű művészről beszélünk, akik egy szál gitárral teljesen egyedül is hegyeket lennének képesek elmozdítani a helyükről, így talán várható is volt akkoriban, hogy ez nem lesz hosszú életű projekt a részükről, bár akkoriban egyáltalán lehetett hosszútávban gondolkodni? Van, amikor annyira az jár a fejedben, hogy valamit tenni kell, hogy az teljesen mindegy meddig sőt, olykor el is veszted az időérzéked és csak az dübörög benned, hogy addig kell csinálnod, addig fogod csinálni, ameddig hagyják neked. De viszont addig a pontig 1000%-ban kiforgatod a világot is mind a négy sarkából. 
1981. Március 29-én a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi kollégiumának ebédlőjében tartották meg a búcsúkoncertjüket. Müller Péter ezután a Kontroll Csoport legendás tagjává vált, majd a Sziámival folytatta s folytatja a mai napig. Menyhárt Jenő pedig Müller távozása után megalkotta, vagyis folytatta az együttest Európa Kiadó néven. 
Míg az URH stílusa inkább az elkeseredett lázadás, a valamiből való kilépés csábító lehetősége vagy inkább a kilátástalan jövőkép volt, addig az Európa Kiadó már jobban tükrözte Menyhárt személyiségét, az együttesnek lett egy egyedi stílusvilága, a földközeli, a hétköznapi, és a filozofikus határon mozogva. Előtérbe kerültek az érzelmek, a szerelem témakör, - főleg a vad, kielégületlen és kielégíthetetlen vonatkozásban -, meghatározó lett Menyhárt Jenő szövegeiben. 
De ahogy maga Menyhárt fogalmazta egy 2018-as interjúban, „Engem nem egyes témák foglalkoztatnak, hanem általában az élet. Ez egy komplex dolog, ahol minden összefügg mindennel. Ami hat rám, megmozgat, azzal dolgozom. Az Európa Kiadó számok különböző aspektusokból, de mindig az életről szóltak, nem volt direkt témájuk. Nem politikai dalok voltak, vagy szerelmes-, társadalmi számok.”
Tagok jöttek és mentek az együttesben, volt búcsúkoncert is 1983-ban, de „csak hibernálták” az E.K-át, a fiúk albumot dobtak össze, koncertek jöttek, és a megszűnés mégsem volt valódi megszűnés sosem. Kontroll Csoport, Balaton és Víg Mihály. Bizonytalan lét az öröklétben. Akarva-akaratlanul is egy erős alapzatot hozták létre, amit a mai napig nem rombolnak, hanem újabb és újabb underground zenekar nő fel rajtuk. Állandó növekedés a hullámvasúton. 
„Lehet másra nem is volt esélyünk. (...) Egyszer csak ott állt egy lány, épp olyan, amilyenről álmodunk. Felkértem őt egy táncra, mire ő azt mondta, de hisz mi már rég táncolunk.”
Egy generáció nőtt fel rajtuk. Egy másik generáció a főleg előző generáció miatt nőtt fel szintén az Európa Kiadón. Vagy ha otthon nem is hallgatták a szülök, a mostani generáció az új magyar sorozat, „A Besúgó” kapcsán is találkozhat a zenekarral, mivel a „Besúgó” főcímzenéjének a Mocskos Idők-ket választották az alkotók.

2022. Április 23-án az A38-on a zenekar teltházas koncertet adott, s olyan szinten megvolt a hangulat, hogy a hajó többször is szó szerint beleremegett. Ott volt mindenki, aki számít. „LOVE 2020” lemezbemutató, ami már létrejöhetett volna tavaly, de a COVID-zűrzavar közbeszólt, így elmaradt, de hogy is van az a mondás, hogy a jó dolgokra megéri várni? Hogy az, ami jelent valamit, az mindig is jelenteni fog? 
Generációk voltak egymás mellett, generációk üvöltötték a dalszövegeket, generációk mozogtak a ritmusra: történetek, múlt és jelen szövetkezete, önfeledtség volt a levegőben.1989-90 előtt vagyunk, 1981-től lett aktív a zenekar, és az állandó tagok mellett a fel-felbukkanó „vendég tagok” nyújtották a változás szimbólumát.

Választani túl késő. Már semmire nincs idő, a jövő előttünk romokban hever és ha nagyon akarjuk, nem jön el. Valaki félig, valaki végig. Jól tudom, hogy ez nem álom. (...) Nem tudom, hogy mire várok, de ha meglátom, felismerem.”  - [Európa Kiadó - Romolj meg]

Minden embernek mást jelent a szabadság, és minden ember másképpen éli meg a sajátját: generációkra lebontva ez még nagyobb különbség. Amit 1981-ben jelentettek (többek között) a Kollégium ebédlőjének helyszínén Menyhárt és Müller szövegei, az már nekünk, mostani világban élő hallgatóknak már nem azt jelenti. Már nem azt jelentheti. Az egyik hasonlóság, (és ezt a mondatot vagy több tucatszor töröltem ki, mert egyik sem tűnt túl tökéletesnek), a jelenlétre való fókuszálás. A szabadság kikövetelése. A jó helyen, jó időpontban létezés, tehát a lehetőségek kihasználása. Nem hagyni, hogy a félelem uraljon sőt, elnyeljen minket. Azt tenni, amit csak akarunk. Küzdeni azért, amit akarunk. Hangot adni annak, amit igazságnak gondolunk. Közösséget alkotni, és összetartani. Biztonságban érezted magad a kimondottan nagy tömegben; egyszerre üvöltöttél és mozogtál több magaddal együtt sőt, személy szerint imádom azt az érzést, amikor elérem azt a fokot egy koncerten vagy bármiféle előadásnál, hogy olyan, mintha csupán egyedül lennék. Amikor bátran behunyod a szemed, mozogsz és énekelsz egyszerre, miközben felhőtlenül nevetsz vagy épp csak mosolyogsz a mindenségen is, mert valahogy a becsukott szem azt jelenti, hogy eléggé megbízható környezetetben érzed magad ahhoz, hogy hihetsz abban, hogy semmi bajod nem eshet, mert biztonságban vagy. Minden kapcsolatban ezt várom, ezt keresem. Minden kapcsolatban ezt keressük mi, emberek.

• a38 a38 koncert európa kiadó

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!