Már a Denis Villeneuve filmje alapjául szolgáló regény sem tartozott a bárki által könnyen befogadható irodalmi alkotások közé. Annak ellenére sem, hogy minden további nélkül kijelenthető, a 20. század egyik legfontosabb ilyen jellegű műveinek egyike.

A film remek, mégsem fog mindenkinek tetszeni. Tovább megyek, nem fog minden scifi rajongónak tetszeni. Az 1984-es, David Lynch-féle adaptáció is felemás eredményekkel zárt. A regény rendkívül nehezen tud működni filmvásznon, de azt gondolom, a világot a kihívások éltetik. És egy megszállott rendezőnek/művésznek valahol dolga is, hogy meghaladja az addig lehetetlennek vélt elképzeléseket.

Amellett, hogy legutolsó részletig félelmetesen látványos, kiváló érzékkel megalkotott képopera, vizualitását tekintve kevés kritika érheti, mégis kicsit hiányérzetem van. A rendező kifejezetten ügyelt rá, hogy ne legyen szájbarágós, került mindenféle didaktikus okoskodást. Érezhetően szándéka volt grammra kimért képekkel érzékeltetni, mivel is állunk szemben. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha egy szövevényes politikai hírfolyam kellős közepébe csöppentem volna. De ahhoz, hogy értsük a konfliktust, szükség volt rá. A másik mód az lett volna, ha magyaráz. De ez volt az elegánsabb megoldás. És működik.

A Császár parancsára az erőszakos Harkonnen-ház által irányított, sivatagos bolygón folyó fűszer-kitermelés átkerül az Atreides-ház irányítása alá. A fűszer egy pszichoaktív anyag, aminek egyéb okokból óriási gazdasági jelentősége van, és ez az anyag áll a történet középpontjában. Oscar Isaac játssza az Atreides-ház fejét, de a sztori mégsem róla szól, hanem a fiát alakító Timotheè Chalamet-ról. Akiről viszonylag hamar megtudjuk, hosszútávon lesz jelentősége az Arrakis bolygó történetének alakulásában. Álmaiban vissza-visszatér az ott élő népcsoport, a fremenek egyik fiatal lány tagja, akit Zendaya alakít. A srác álmaiban előtűnő események sokszor megtörténnek, de nem mindig pont abban a formában, ahogy ő látta. Épp ezért maga sem lehet biztos a végkimenetelben. A fremenekkel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy ők azok, akik a Harkonnen-ház irányítása idején ellenállóként működtek, de ők az Arrakis őslakosai. Jól ismerik a környezetet, a csontszáraz sivatag és a homokban élő férgek hordozta veszélyek dacára szabadon élnek a Dűne homokja alatt. A fremen szó mögött felsejlik a free men, azaz a szabad emberek jelentés. Az Atreides-ház pedig igyekszik az addig elnyomott néppel együttműködni - a kizsákmányolás helyett kölcsönös előnyök keresésében gondolkodva. De természetesen közbeszól a politikai ármány. Ami közben a számunkra is könnyen felismerhető ökológiai problémák, gazdasági okokkal magyarázott kizsákmányolás is jól kirajzolódik.

Fantasztikus színészgárda gyűlt össze a filmhez, és azt gondolom, tisztességes, néhol kifejezetten élvezetes alkotás részesei lehettek/lehetünk. Noha ez a regényfolyam első kötetének csak az első felét szándékozott feldolgozni. Így várható a folytatás. Azt kell mondjam, egy nap ülepedés után erőteljesebbnek élem meg az élményt, és várom a folytatást. De a szó igazi értelmében vehető katarzis - legalábbis számomra - elmaradt.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• dűne dűne film dűne kritika filmajánló filmkritika

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!