„Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár” – szól a nóta. Szinte mindenki társra vágyik, sokan azonban nehezen találnak alkalmas jelöltet.

A párkapcsolatot kereső embernek a „felesleges körök”, a begyűjtött és okozott traumák elkerülése érdekében sokkal jobban tudatában kellene lennie annak, hogy pontosan kire és milyen kapcsolatra vágyik. Amikor vásárolni indulunk a hétvégi kerti partira, többnyire tudjuk, mit akarunk, sőt a bölcsebbek listát készítenek. Sokan persze mosolyognak az olyan embereken, akiket egy cetlivel a kezükben látnak az ábécében, de ugyanezek a mosolygós emberek szoktak kétszer-háromszor visszamenni a boltba, mert elfelejtettek valamit.

Szóval, ha nem tudjuk, mit akarunk pontosan, akkor céltalanul mászkálunk vagy a boltban, vagy üzletről üzletre, és leginkább a marketingszakma hatékonyságának köszönhetően akkor is veszünk néhány hasznos, de még több haszontalan dolgot.

A párkapcsolatot kereső embernek jobban tudatában kellene lennie önmagának is. Ha csak az egyik embertől a másikig, egyik ágyból a másikba sodródik anélkül, hogy tudná, milyen belső tulajdonságokat és értékeket szeretne viszontlátni a másikban, (ami már benne megvan), akkor vagy nagyon rögös és hosszú lesz az út, vagy egy olyan ember mellett köt ki, akivel a toporgás, az araszolás, a széthúzás inkább lesz a hétköznapok része, mint a szárnyalás.

Nevezhetjük-e győztesnek azt az embert, aki csalással jut pénzhez és hatalomhoz? Vagy azt, aki eljátssza a tisztességes embert, mert ez a feltétele a szerető család látszatának? Esetleg párkapcsolatra készen állónak azt, aki „papíron”egyedülálló, vagy már elvált, de olyan sérelmeket hordoz a szívében-lelkében, amelyek pillanatnyilag alkalmatlanná teszik egy szeretetteljes, tisztességes és őszinte kapcsolatra?

A “Kit is szeretnék magamnak?”, és a “Milyen kapcsolatra vágyom? a helyes kérdések köze tartozik, de nem az elsődleges kérdés. A legfontosabb kérdés, hogy megtalálta-e az ember önmagát? Ha ugyanis erre nemleges a válasz, akkor az illető feltesz magára egy karcos szemüveget, amiről tudjuk, hogy azt eredményezi: mindent karcosan fog látni.

Érdemes tehát odafigyelni a sorrendre is, mert két önmagát meg nem talált ember nem élhet meg tartós és szeretetteljes párkapcsolatot akkor sem, ha mindkettőjüknek tökéletesen ugyanaz a céljuk. Ők arra fogják használni a kapcsolatot, hogy végre teljesnek érezhessék magukat. Így hát a férfi a nőtől várja, a nő pedig a férfitól, hogy beteljesítse a csodát. Ezzel viszont nagy valószínűséggel csupán azt érik el, hogy becsapva és megkárosítva érzik magukat. A látszat talán azt mutatja, hogy ellenünk fordult a sors, cserben hagytak az istenek és kiapadt az élet forrása. A valóság viszont az, hogy nem fordult ellenünk a sors, nem hagytak cserben az istenek, nem apadt ki az élet forrása, csupán mi tértünk le a helyes útról, és emiatt veszítettük el a kapcsolatot az univerzummal, a szellemiséggel, a lelkiséggel és önmagunkkal. Mert a becsület és tisztesség első sebeit mindenki önkezével ejti magán.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• férfiszemmel párkapcsolat stylemagazin férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!