A szeretet az egyetlen, ami nem ragaszkodik, viszont a ragaszkodás az nem szeretet. Ezért ne is keverd össze vele. Ha igazán szeretsz valakit, nem függővé teszed, hanem önállóvá. A valódi segítség az, amikor megszabadítasz valakit a segítség szükségletétől.

Egyszer egy tanítvány azt mondta a mesternek:

"Mester, köszönöm, hogy vagy, szükségem van rád.

"Nem, nincs szükséged rám" - válaszolta a mester. "

De mégis tanítasz, miért?" - kérdezte a tanítvány.

"Azért, hogy ráébredj, hogy nincs szükséged rám."

A távol-keleti bölcsesség szerint, ne halat adj az éhezőnek, hanem hálót, és tanítsd meg halászni. A segítség nemes dolog, de a megismételt segítség ebből a nézőpontból nem segítség. Tarthatod valaki háta mögött a kezed, csak messziről fog úgy tűnni, hogy magától megy. És ha igazából segíteni szeretnél neki, akkor megvárod, míg kéri a segítséget. Akarata ellenére ugyanis senkit nem lehet boldoggá tenni. Egy halálos beteg embernek a tenyereden nyújthatnád az életét jelentő pirulát, ha nem tudná, hogy beteg, nem akarna meggyógyulni. Emiatt lehet, hogy kiverné a gyógyszert a kezedből, és ott halna meg a szemed láttára.

Amikor azonban a diák készen áll a tanulásra, a tanár felbukkan. Nem adhatsz viszont olyat, amid nincs, és nem vehetsz magadra olyan tulajdonságot ami nem te vagy. Ezért ha segíteni akarsz másokon, magadat hozd a lehető legjobb állapotba, mert tanáccsal is segíthetsz, de példamutatással, és a jelenléteddel hatékonyabb leszel. Üdvös tehát, ha időnként felteszed magadnak a kérdést, "Mit kell még megtanulnom, és mit kell még megtanítanom?"

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• félelem férfiszempont önismeret Pilát Gábor ragaszkodás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!