Férfiszempont: álarcok

Volt ma egy érdekes beszélgetésem egy egyetemista lánnyal, aki pár mondatban levezette, miért nincs barátja. Szerinte az ellentétes nem a szexi, dekoratív lányokra bukik és mit sem törődnek a nők belső értékeivel. A legfontosabb a férfiaknak, hogy a minél gyorsabban ágyba vigyék a nőket és ha ez nem sikerül, akkor tovább állnak. Ezért nincs barátjuk az olyan lányoknak, akikért meg kell küzdeni.

A nők nem azt várják, hogy valaki tisztelje őket, meghódítsa és mindent megtegyen érte. Bárcsak így lenne, talán mindenki jobban járna. Ez a legnagyobb színjáték és álca, amivel mostanában nap mint nap találkozom. Regényeket tudnának írni a tökéletes férfiról és mikor megkapják, akármennyire is igyekszik a másik, egészen biztos, hogy azt a beképzelt tuskót fogják választani inkább, aki nem ír vissza az sms-ére, nem veszi fel, mikor hívják és mindig lemondja a megbeszélt találkozót.

Azt szeretitek, ha semmibe veszünk benneteket és egyfajta tárgyként bánunk veletek Ez különösen igaz a fent említett dekoratív nőkre. (Nem véletlenül használom ezt a szót, hiszen ez tökéletesen kifejezi, hogy ez csak a külső, szó sincs másról.) Ők különösen élvezik, amikor jön egy férfi, aki nem borul le a lábuk elé és próbálja meg lehozni a csillagokat, hogy meghódítsa, hanem nekik is van kiért küzdeni és így tovább. Na de, akkor most hogy is van? Ki küzd kiért? Eddig arról volt szó, hogy a férfinak kéne megküzdeni a nő bájaiért, nem pedig fordítva. Mikor változott meg minden annyira, hogy a nők gyakorlatilag csak azokkal hajlandók foglalkozni, akik szemét módon bánnak velük?

Nem vagyok pesszimista, csupán csak realista és voltam már úriember is, vittem randira a barátnőmet drága étterembe, vettem neki virágot, apunak-anyunak pedig bort, és még sorolhatnám a lovagi tetteket, de mégis hoppon maradtam. De voltam már bunkó paraszt is és sajnos, rá kellett jönnöm, ez az, amit manapság igényel a szebbik nem. Csak azt nem értem, hogyha ezt a két emberből kettő nem élvezi, akkor mi értelme van és ugyan minek ez a hatalmas színjáték? Shakespeare azért nagyon tudta mi a helyzet, már a 16.században megmondta, hogy "színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő".

Egyébként, hogy ne legyen teljesen egyoldalú a bejegyzés, nagyon nem jól csinálják a férfiak se. Nem véletlen, hogy a nők nem mernek komolyan venni bennünket, hiszen ha azt látják, hogy egyes férfiak a pöcs méretüket kompenzálva próbálják trófeaként gyűjteni a megdugott nőket, akkor az nem a megbízhatóságról ad tanúbizonyságot. Igenis tudni kell időt szentelni az udvarlásra, a randira, arra, hogy mondjuk egy este csak simán hazakísérd a lányt, vagy hogy egyáltalán jobban megismerjétek egymást. Mondjuk ez a szöges ellentéte annak, amit a fentebb leírtak alapján elvárnak a mai "nők", de hát ez van. A remény hal meg utoljára!

Judik Balázs

http://idealnewgeneration.blog.hu/

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!