„Ne haragudj, azt hittem, hogy igen, de valójában mégsem állok készen egy komoly kapcsolatra" – hangzik el egyre gyakrabban ez a vallomás.

A szerelmi kapcsolataink őrült változásokat éltek meg az elmúlt évtizedekben. Talán a szüleinknek is voltak kétségeik afelől, hogy házasságuk kitart-e majd a sírig, de a mai (életkorilag) kapcsolat-érett korosztály jelentős részét már az elköteleződés gondolata is iszonyatosan megrémíti. 

Nagyszüleink korában magától értetődő volt, hogy ha két ember egymásra talált a szerelemben, akkor egyre jobban megismerve egymást, a kapcsolatukat is egyre szorosabbra fűzték, és előbb-utóbb törvényes keretek között a házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt, és a templomban Isten színe előtt is két határozott igennel erősítették meg ez irányú szándékukat, és megpecsételték azt.

Mára teljesen kikopott volna az erre való igény? Természetesen nem. A környezet, a minket érő hatások és ingerek viszont jelentősen megváltoztak. Megannyi tény sorakozik itt fel. Lelassult a felnőtté érési folyamat, elhúzódott a leválás a szülőkről, amit legyünk őszinték, ők maguk is kompenzatorikus módon késleltetnek. Ha már nem tudtak annyit foglalkozni a gyerekkel, amikor kicsi volt, legalább maradjon hosszabb ideig a szülői háznál. Emellett egyre nehezebb tisztességes munkával lakáshoz jutni, de bérelni is. Nem elhanyagolható a technika és az internet adta lehetőségek rohamos fejlődése. Ma már egyszerű applikációk segítségével megtalálhatjuk a távolságban hozzánk legközelebbi, ideálisnak hitt jelöltet. A szabad választás sokszínűsége ugyanúgy nehezíti a helyzetet, a gyerekkori traumák miatti visszatartásokról nem is beszélve. Ráadásul a média is ontja magából a szingli élet nagyszerűségét. Egy szó, mint száz, aki fél az elköteleződéstől, az is vágyhat komoly kapcsolatra, de sokszor a félelmei erősebbek a vágynál.

Mégis talán a szabadság és az elköteleződés látszólagos összeférhetetlensége okozza a legnagyobb problémát. Azt gondoljuk, hogy az elköteleződéssel le kell mondanunk a szabadságunkról. Két dolgot azonban kihagyunk. Az egyik az, hogy az elköteleződés egy döntés. Egy szabad döntés. A mi lehetséges döntésünk, ami nem kötelező. A másik pedig, hogy ezzel a döntéssel a szabadság nem tűnik el, csupán a játékteret nevezzük másként, és éljük meg másként. A játék célja lett más. Egy jó játékhoz ugyanúgy szükség van szabályokra és szabadságra is. Ha túl sok a korlát, akkor a szabadság tűnik el, ha viszont nincsenek jó, észszerű, és az életet támogató szabályok, akkor nem egy szép társasjáték lesz a kapcsolatból, hanem játszma, zűrzavar és káosz. 

• elköteleződés férfiszemmel férfiszempont szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!