Tapasztalt ember vagy már, tisztában vagy azzal, hogy mindenből csak mértékkel szabad fogyasztani különben megárt a dolog. Adódik egy jó buli, valaki dorggal kínál. Elfogadod? Csak azért, mert új dolog, hát ki akarod próbálni? Valahogy ehhez lehetne hasonlítani a szerelem kezdeti szakaszát.

Tetszik az érzés, egyszerűen megbabonáz az, amit nyújt, de a buli után másnap úgy kelsz fel, hogy köszönöm ennyi elég volt, nem leszek függő. Egy hétre rá azonban egy hasonló partyban megint előkerül, és te megint használod. Aztán rá öt napra is, majd háromra, végül naponta.

A lételemeddé vált a szer, és te nem akarsz tőle megszabadulni, mert a hiánya fájdalmat okoz. A probléma azonban ott kezdődik, hogy egy idő után hozzászoksz a szerhez. Bizony-bizony már nem lesz olyan hatása, mint először. Amint a napjaid részévé vált ez az új „erő” egyszerűen kihalt.

Megszoktad, hogy van, csak a hiánya okoz rossz érzetet, de a megléte már nem nyújtja azt a bizonyos pluszt. Miért is van erről azonban szó? Hát azért, mert a szerelem is pont ugyan ilyen. Amikor megismerkedtek az adott személlyel még csak szépen óvatosan közelítesz felé. Tudod te milyen az, ha az ember beleesik valaki olyanba, akibe nem kéne, aztán csak a fájdalom marad utána. Nincs neked erre szükséged.

Azonban valahogy mégis hajlasz arra, hogy keresd, vagy éppen arra, hogy válaszolj neki, ha ő keres meg téged. Egyre több és több időt töltöttök együtt, míg végül leszáll az a bizonyos rózsaszín köd. Beleestél fülig, Ő lett a mindened. Bármilyen kérését, amely a száját elhagyja, te próbálod teljesíteni, akár még megváltozni is, ha éppen azt akarja. Meseszerű az, amit átélsz, minden nap mosollyal az arcodon ébredsz, és várod, hogy végre Ő is kinyissa a szemeit. Átöleled, hozzábújsz, megcsókolod és mindez felér a világ összes boldogságával, nem is kell több. Azonban ez is elmúlik.

• érzelmek férfiszemmel párkapcsolat szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!