Miért vagyunk együtt? Miért is élünk párkapcsolatban? Mert a legtöbbünk abban él vagy arra törekszik, hogy abban éljen. Lesz valamilyen formája ennek, lehet, hogy lesz házasság, lesz gyerek, lesz család, egzisztencia. Közösséget alkotunk, teremtünk. De mi az alapja ennek a közösségnek?

Én abban hiszek, hogy egy párkapcsolat egy értékközösség. Közösen megteremtett értékeké. Mégsem megy valami jól. Ha párkapcsolat, akkor kikerülhetetlen sarokpontja ennek a szex. Ha már párkapcsolatban vagyunk, szexelünk. Szeretjük egymást, szexelünk. Együtt vagyunk, így valahol alapértelmezett, hogy szexelünk.

De a szex mégsem lesz érték. Persze eleinte jó, meg megy a szenvedély, aztán valamiért elmaradozik. Vagy sokan valamilyen megoldással, de fenntartják. Persze nyilvánosan mindenkinek jó a szex. A férfiak vagy arra büszkék, mennyi a heti penzum, vagy csak panaszkodnak, hogy az asszony keveset akar. A nők sem nyitottak arról, milyen is a valódi szexuális életük. A kommunikációnk sosincs a helyén, ha szexről van szó. Hiába a nagy nyitottság, valójában egy látszatnyitottság az egész. Beszélünk orgazmusról, vibrátorról, megcsalásról, de a szex igazi minőségéről nem.

Cél-, mennyiségi és hűségfókuszúan beszélünk róla. Ez kényelmes, és nagyjából szavakkal megoldható. Csak ne menjünk bele mélyen.

Célfókuszú, mert az orgazmus lázában élünk. Ezer cikk ír arról, hogyan legyen a nőnek orgazmusa, hogyan érjük el, a férfi milyen trükköt vessen be. Ha van orgazmus, minden OK. Azt gondoljuk, a szex egyik célja ez. Nem maga a szex a fontos, hanem legyen valami érdemi vége. Érjük el, tudjuk le. Az előjáték is csak azért van szorgalmazva, hogy a nő mindenképp élvezzen el. A férfiak büszkék, ha a nő akár háromszor is elment. Ők utána már simán elélveznek. Kész az egész. De egy szó sem esik arról, miként lehetne ebben a szexben együtt lenni. Milyen lenne az, amikor ebben a két fél egymásnak örülve élvezni kezdené az együttlétnek az értékét.

Mennyiségfókuszú, mert ha nincs meg a heti penzum, akkor már hiányérzet van. Megvan az az elfogadott darabszám, amivel el lehet számolni a világ fele. Ha az megvan, akkor mindenki nyugodt. Meg apu is jól van. Nem veri a farkát annyit a pornóra talán. A nő is nyugodt, nincs nyaggatva. Mennyire lehet mennyiségi alapon bárminek is látni az értékét? Hogy annak a létét értékeljük? Hogy az a dolog számunkra több, mint egy heti adag?

Hűségfókuszú, mert kapcsolatban élünk, egymáshoz tartozunk, otthon dugjon mindenki. Nem számít, ha az egyiknek annyira nem jó, vagy épp nem az a vágya, de nem megy félre a másik. Hogy ki miért is megy félre, arról nem beszélünk, letudjuk azzal, hogy a félrelépő a rossz. Arról senki nem mer beszélni, hogy a másik nem igényli a szexet, vagy önmagában nem ott tart. Ha szeretjük egymást, fogadjuk el, hogy az egyik most nem akar szexet. Erre szoktam azt mondani, hogy ha szeretjük egymást, fogadjuk el azt is, hogy az egyik akar, de nem akarja olyanba vinni a másikat, ami nem az ő vágya. Lehet-e a szexnek értéke, ha ennyire egy párkapcsolati viszonyban látjuk csak?

Meg kell oldani a szexet a két fél között, és akkor a párkapcsolat rendben lesz. Mindegy hogyan, csak legyen szex. De a szexet így csak egyfajta aktusként tudjuk kezelni, amiben reméljük, orgazmus is van. Képesek lennénk-e a szexet önmagában látni, és megtalálni benne az értéket? Azt az értéket, amit két ember közös vágya hoz létre? Élveznénk azt, amit ott akkor megélnénk? Mindegy, milyen formában, mindegy, milyen végeredménnyel.

Most, hogy még összébb lettünk zárva, óhatatlanul is felmerül, kellene szexelni. Ömlik ránk az online nyomás. Meg az online szex is. Miközben online tanulnak a gyerekek, mi vagy home office-ban vagyunk, vagy szabin, vagy munka nélkül, vagy csak egyik tud dolgozni, a stressz sokkal magasabb szinten van.

Ez így Too Much.

• férfiszemmel férfiszempont párkapcsolat szexualitás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!