Felújítás alatt

’Alighalk’ fúrás szűrődött le a hatodikról, a lépcsőházi faliújságra kiírták, hogy október 18-áig felújítást végez a fenti iroda, ahol válóperes ügyvédek dolgoznak. Gyakran járnak tehát a házba a válni vágyók, ezt is ma kellett megtudnom, éppen ma, amikor egy éve annak, hogy elhagytál.

Lesz még egy műtét - ezt mondják, én meg hiszek nekik, mert ők az okosok. Tündéri urológust kaptam, azt hiszem ő lesz a nyolcadik, aki belém lát. Megbízom bennük, mert jó emberek. Ilyen kedvvel megyek neki az ősznek. Arany ősz van, nem szomorkodom. A kórházat is úgy használom, mintha hotel lenne. Megismer a recepciós meg az igazgató. Miklós, ha itt lennél, biztos kiállítanád rólam a diagnózist: „az a beteg vagy, aki nem tud elszakadni a kórságtól.” De nem vagy itt, nekem meg nem kell magyarázkodnom, mint régen, amikor nem értetted a furcsa dolgaim. Milyen más ma minden. Most biztosan jobban szeretnél, már nem vagyok makacs és egoista. Kíváncsi lennék, hogy így is belémzúgnál-e, ahogy most vagyok. Vagy kibírnád-e velem a betegséget. Azért ez nem annyira könnyű. Megmenekültél sokmindentől és én így jóval nyugodtabb vagyok.

Anyámmal a múltkor étterembe mentünk, amikor nálam lakott egy hónapig. Feszélyezve érezte magát az idegen helyen, és eszembe jutottál, hogy te is mennyire utáltad a helyeimet. Azokat a helyeket ma én is utálom. Egyedül maradtam, mert így betegen egyetlen előkelő társaságnak se kellek. Furcsa - te hiszed ezt? - zavarnak az emberek, és a mellékelt ábra szerint én is zavarom őket. Nem lehet velem nevetni, manapság komoly dolgokról beszélek. Nincsen hülyéskedés és felelőtlen élet, beállt egy feszes rendszerbe az idő, vagy eddig is abban volt, csak nem vettem észre. Régi ismerősök mennek el mellettem az utcán, fel se hívnak, mert én kizárólag a fontosakkal telefonálok, és a fontosak közé csak néhány ember tartozik. Neked biztos felvenném, de csupán egyszer tetted a műtét után, azt is kötelességből, vagy bűntudatból, mit is tudom én, mindig nehéz volt a fejedbe látni. Anyád viszont értett téged, az aggódó anyád, és most biztos utálod ezt olvasni, megint haragszol, hogy emlegetlek, utáltad akkor is ezt a szerepet, soha nem akartál halhatatlan lenni, pedig akit könyvben megírnak, azok nem múlnak el soha. Te sem fogsz elmúlni, Miklós.

Még mindig fúrnak a hatodikon, pedig már az utolsó ügyvéd is eljött a felújítandó irodából. A kapcsolatokat miért nem lehet felújítani? Püfölnénk rajta néhányat, hogy a kizökkent idő a helyére álljon, és te is tudnád, micsoda hülyeség, amit csináltál, és nem vagy boldog az új nővel, sehogysem vagy boldog, mert vértelen és az élethez is butácska. Nem lenne a válóperes irodának létjogosultsága, és a szerszám sem a fejemen dobolna reggelenként, ha egyszer is gondoltál volna arra, hogy visszajössz és nem nyomás alatt teszed le a voksod, mint a birka nép a kiélezett politikai patthelyzetekben.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!