Bár olvasunk a toxikus kapcsolatok hatásairól és arról, hogyan befolyásolja a későbbi életünket, emberi valamint romantikus kapcsolatainkat, mégis egészen más megtapasztalni mindezt a saját bőrünkön.

A párkapcsolatom néhány hónappal ezelőtt ért véget. De érdekes dolog ez, mert valójában már előtte is voltak pontok, amikor legbelül éreztem, ez már nem az, ami valaha volt. Egy nárcisztikus partner mellett az élet olyan, mint egy folyamatos gyomorgörcs. Sosem tudod igazán kiszámítani a másik ember érzéseit, gondolatait és a cselekedeteit. Miközben úgy temet maga alá az egész, hogy szinte észrevétlenül elveszíted önmagad.

Sosem akartam az az ember lenni, aki függővé teszi magát egy másik embertől, mégis ebben a gödörben találtam magam. Egy idő után már nem voltam más, csak egy kéz és láb nélküli ember. Persze nem a szó szoros értelmében, mégis úgy éreztem mindenre hatással van, a partnerem aktuális mentális állapota. Ha igazán őszinte akarok lenni, már jóval a hivatalos szakítás előtt is számos alkalommal éreztem, hogy ez így nem jó. Hogy az egész egy erőlködés a részemről. Próbáltam menteni egy menthetetlen szerelmet.

Hetekkel a szakítást követően kezdtem csak el újra magamra találni. De traumatizált voltam. És olyan falakat húztam fel a lelkem köré, amiket korábban képtelen lettem volna. Mégis valamilyen csodával határos módon belépett az életembe egy ember, aki felforgatott bennem mindent, jó értelemben véve. Nagyon hosszú idő után először éreztem azt, hogy nincs gyomorgörcs bennem. Hogy nem vagyok folyamatosan bizonytalan. Hogy nem félek kimondani, amit gondolok és érzek. Mert itt, ebben a kapcsolatban nem kell félnem. Félnem egy másik ember reakcióitól.

Végre újra kapok levegőt.

Ez volt az első szembetűnő különbség. Aztán szép lassan felfedeztem, hogy mekkora különbség van egy folyton instabil és egy önmagával rendben lévő ember viselkedési metódusa között. Nincsenek óriási kilengések. Nincsenek ijesztő magasságok és mélységek. Harmónia van. És béke...a lelkemben. Itt nincs szükség erőlködésre, harcokra. Egyszerűen az lehetek, aki vagyok, anélkül, hogy egy másik ember kontrollálni próbálna. Megszűnt a manipulációtól való rettegés.

És bár az élet kiszámíthatatlan, mégis van benne valami gyönyörű. Hogy a váratlan dolgok a legszebbek. És minden, amire vágyunk legbelül - még ha sokszor fájdalmas tapasztalásokon át is - de megérkeznek. És most miközben ezeket a sorokat gépelem, újra érzem, hogy kezd visszatérni a hitem.

• nárcisztikus párkapcsolat szakítás után

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!