Egyedülállónak lenni nem kell, hogy kétségbeejtő időszak legyen, ugyanakkor néha az ember valóban belefárad. Hogy mi az, amit a legkevésbé sem szeretek az egyedüllétben? Hát ezeket:

Nyaralás. MINDEN foglalás kétágyas elhelyezésre vonatkozik. A vendéglátásban senki sem veszi figyelembe az egyedülálló utazókat? Az a tény, hogy extra erőfeszítést kell tennem az egyszemélyes elszállásolás érdekében, lehangoló (és drágább is),

Az a legnehezebb számomra, hogy nincs kivel elmenni együtt enni. Kibírom, hogy egyedül programozzak, de egy jó étteremben enni egymagam, kívül esik a komfortzónámon. Tudom, hogy a tanács az, hogy csak csináld, de a szorongás az útjába áll.

Minden egyedül kell megszerelnem. Köztudottan nem a nőknek találták ki a barkácsolást, sem a szerelést, így néha jól jönne egy segítő, erős férfikéz.

A fizikai érintés hiánya. Néha csak összebújni akarok valakivel.

A legrosszabb az újonnan szinglinek lenni. Folyamatosan a legutóbbi kapcsolatodról kérdezgetnek, és arról, hogy miért nem vagytok már együtt. Idegesítő és nagyon frusztráló. 

Sok dologban kezdek kételkedni, különösen magamban, például, hogy lehet-e engem szeretni, kellene-e változtatni a jellememen, hogy társat találjak? Szóval egy csomó ostoba kérdés, ami csak még szorongatóbbá teszi a helyzetet.

Rosszul vagyok a randiapplikációktól. 

Mindenki azt kérdezi, miért vagyok egyedülálló.

Társadalmunk nem szingli életre épült, a párkapcsolat hiánya sokkal erőteljesebb, amikor ezt az arcodba tolják.

• egyedülálló egyedüllét szinglilét

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!