Etikai kódex - Meg nem értett kommentelőknek
Mióta megnyitotta kapuit ez az internetnek nevezett csodagépezet, azóta boldog-boldogtalan előtt kinyílott a vég nélküli lehetőségek tárházának vaskos nagykapuja. Zöld utat kaptunk, véleményünket, gondolatainkat, vélt vagy valós igazságainkat a nagy közönség elé tárhatjuk, megcsillogtathatjuk éles elménket, veszekedhetünk, "kiabálhatunk", lealjasodhatunk, megtehetünk bármit, anélkül, hogy vállalnunk kellene érte a felelősséget. Nincs is ezzel semmi gond. Mindaddig, még ezeket a dolgokat a saját facebook, blog, instagram, stb. oldalunkon tesszük.
Tegyük csak bátran. Jogunk van hozzá.
Van azonban néhány olyan dolog is, amihez már egyáltalán semmi jogunk sincsen, mégis gyakorta megtesszük őket. Az olyan rosszindulatú, aljas, kioktató, lealacsonyító kommentek írásáról beszélek, amiket előszeretettel csomagolunk a vélemény álcájába, majd úgy vágjuk hozzá aktuális utálatunk tárgyához, hogy közben egyetlen percre sem merül fel bennünk az az apróság, hogy az ilyesfajta hozzászólások sosem a címzettet minősítik, bármennyire is igyekeztünk lehúzni a szintünkre őt is.
Épp ezért, mondok most 5 dolgot, ami megkülönbözteti az intelligens kommentelőt, kevésbé értelmes társaitól, utat mutatván ezzel egy békésebb digitális világ felé:
- Ha nem tetszik valami, tovább lehet görgetni
Nem vagyok benne biztos, hogy ez a funkció minden felhasználó közösségi oldalán elérhető, ugyanis rengeteg olyan kommentet látok, amiben az oldal üzemeltetőjét, annak az anyukáját, meg az összes felmenőjét emlegetik, holott nekünk, mint felhasználóknak módunkban áll csak olyan embereket követni, akik számunkra szimpatikusak, értékrendjükkel, munkásságukkal, véleményükkel azonosulni tudunk.
Ebben a szituációban arról ismerszik meg az intelligens kommentelő, hogy ő csak olyan oldalakhoz biggyeszti becses hozzászólásait, ahol az adott témára mások emberi mivoltát tiszteletben tartva reflektálni tud, építő kritikájával a másik ember munkáját segíteni kívánja, pozitív megnyilvánulásaival a támogatásáról igyekszik biztosítani őt.
- Jogod van a véleményedhez, nekem meg jogom van figyelmen kívül hagyni azt
A fentebbi logikai fonalon maradva, ha a felhasználóknak lehetőségük van arra, hogy számukra nem tetsző dolgokat kikövethessenek, róluk tudomást ne vehessenek, akkor az oldal üzemeltetőknek, vagyis nekünk, bloggereknek, szerzőknek, íróknak, stb.
miért lenne kötelességünk magunkra venni a karakószörcsöki Jolika néni nem tetszését kifejező kommentjét?
Milyen jogalapot szereztünk arra, hogy lehülyézhessünk, kioktathassunk, számon kérhessünk valakit, aki le merészelt írni valami olyasmit, ami nekünk ilyen-olyan megfontolásból szúrja a szemünket? Elárulom: semmilyet se. Ha ugyanis, adott cikkben nem láttuk a nevünket feketén-fehéren nagybetűvel leírva, mégis magunkra vettük azt, amit állítólag mi ott olvasni véltünk, akkor az nem a szerző hibája és nem neki kell elgondolkodnia magán, hanem nekünk.
Ebben a szituációban arról ismerszik meg az intelligens kommentelő, hogy ő előbb megpróbálja értelmezni a leírtakat, tudatosítja magában, hogy sehol sem látta leírva a nevét, tehát nem érte semmilyen támadás a személyét. Ezek után pedig, ha érdemben mégis mondanivalója akad a témával kapcsolatban, akkor tisztelettel megfogalmaz egy hozzászólást, amiről pontosan tudja, hogy attól még, hogy leírta, az nem válik ténnyé, megmarad annak, ami: csak egy kósza vélemény.
- A "Te tiszta hülye vagy!"' - értelmezhetetlen megnyilvánulás
Ahogy az is, hogy még helyesen írni se tudsz, a kövér disznó vagy, a diplomád sincs, az ostobaságokat beszélsz és a hasonló kedvességek. Egyszerűen értelmezhetetlenek. Ezek ugyanis nem azt minősítik, akinek címezték őket, hanem éppen a feladóról adnak egy elég részletes "kórképet". Felfoghatatlan ugyanis, hogy miben segít nekem az, ha egy másik embert lehúzhatok a szintemre? Hát leginkább semmiben.
Régen azért követték az ún. példaképeket, hogy (teljesen logikusan) példát vegyenek róluk, felérhessenek a szintjükre, általuk kihozhassák magukból a maximumot.
Ma azért követünk embereket, hogy lerángathassuk őket a saját mocsarainkba, mégpedig azért, hogy a kisujjunkat se kelljen mozdítani önnön fejlődésünk érdekében.
Ebben a szituációban arról ismerszik meg az intelligens kommentelő, hogy neki eszébe sem jut odaböfögni senki oldalára a fentebb említett gyönyörűségeket, nem játszik nyelvtannácit, nem elemez ki, nem szed ízekre senkit sem. Magában tartja, ha valakiről azt gondolja, hogy egy komplett idióta. Aztán kiköveti. Vagy jobbat mondok, eleve be sem követte.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez