Nincs olyan organizmus ami környezet nélkül említhető. Már az anyánk méhében is környezetben vagyunk. A nyelv is, amikor beszélünk, olvasunk közös, a miénk, egy eszköz arra, hogy kapcsolódjunk. Ez a közeg se nem lehet elhanyagoló, se nem lehet autoriter, hanem mindenképp biztonságos és határtartó kell, hogy legyen.

Abban a pillanatban, hogy együtt akarok lenni valakivel, abban a pillanatban tudomásul veszem és el kell fogadnom, hogy a kapcsolat viharos lesz. Én és a másik végtelenül mások vagyunk. Még ha vannak hasonlóságok, akkor is lesznek különbözőségek. Ebben úgy tudunk lágyan folyni, ha ezt előre tudatosítjuk.

Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy a társaságában szabadabbnak érzed magad, mint mikor egyedül vagy. Nem sűrűn és nem sok van ilyen, ha igazán belegondolunk. Egy kapcsolat akkor bensőséges. ha odaadjuk magunkat a “mi”-nek. A “mi” akkor jön létre amikor egymás szemébe nézünk és valami megmozdul.. Ha van egy mi, a másik és én részei vagyunk, akkor odaadom magam annak, amit a mi akar. Nem az van, amit én akarok és a másik se akarja azt, amit ő akar, hanem odaadjuk magunkat a “mi”-nek.

A kapcsolat azzal jár, hogy harcolunk együtt, hogy ne kelljen megszűnni egyikünknek sem, ne kelljen cenzúrázni magam és olyannak kiadni magam, hogy az neked tetsszen, őszinte és spontán lehessünk, nincs hatalmi játszma, mert mindketten odaadjuk magunkat a mi-nek.

Tudnálak bántani, de nem foglak. A szeretet itt kezdődik, de elhatározom, hogy megvédlek a legrosszabbtól, ami bennem van.

Megbízhatsz bennem, hogy én megvédlek a legrosszabbtól magamban. Örülök neked úgy ahogy vagy, anélkül, hogy kívánnám, hogy más legyél, mint amilyen vagy. A romantikus kapcsolatokat sok olyan mítosz öleli körbe, amiket tudatosan kell megismerni és ledönteni ahhoz, hogy ne legyenek irreális elvárásaink. Minden kapcsolat fázisokon megy keresztül. Nem realisztikus elképzelés az, hogy az első kezdeti “honeymoon” időszakként említett szakasz “örökké” tartson. Sok esetben ezek az irreális elvárások hatnak rombolóan a kapcsolatokra.

Viszont ha az emberek ismernék az egyéb dimenziókat sem biztos, hogy mindenki vállalná azt a munkát amivel hosszútávon egyensúlyi állapotban tartható egy romantikus kapcsolat, hiszen ez óriási energia befektetést igényel. Fontos, hogy ne projektáljuk a másikba a gyerekkori vagy múltban elszenvedett sebeket, csalódásokat, ne “rajta verjük” le a személyiségünk megdolgozatlan részei miatti hiányosságainkat. A teljes fúziós összeolvadás is veszélyes, mert hajlamosítják a kapcsolatot az aszexualitásra. Te vagy az én vesém, én meg a te májad, és egy testben lenni, elveszítve szuverenitásunk, semennyire nem izgalmas. A totális fúzió és az abszolút különállás helyett, egy szabadabb „mi”-re van szükség.

Forrás: Feldmár András: Szabadság, szerelem / Feldmár András: Kapcsolatok könyve

• kapcsolódás párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!