“- Még élni akarsz? Most mit csinálsz, ha nem élsz? Én is élek, eszem, iszom, lélegzem. - Összetéveszted a létezéssel. Én ÉLNI akarok. Ha figyelsz, észreveheted a különbséget az ember szemében. Ha élsz, tele van a tekinteted tűzzel, pajkossággal, kíváncsisággal, kacérsággal, élettel. Ha öreg leszek és milliónyi nevetőráncom lesz, örülni fogok. Azt fogja jelenteni, hogy éltem. Érted már? - Nem, nem igazán.”

Még élni akarok. Népszerű indok, hogy egy kapcsolatot miért kell az adott időpontban lezárni. Főleg, ha a felek fiatalon ismerték meg egymást, estek viharos szerelembe és voltak egymás nagy Ő-i, akár éveken át. Örökös dilemma ez. Megismered a húszas éveid legelején, esetleg még korábban, úgy érzed, hogy ő az, aki kell, kár is lenne tovább keresni. Megtaláltad, amit mindenki egy életen át keres. Miről mondasz le mindeközben? Fékevesztett bulikról, utazásokról, spontán összeröffenésekről, szerelmekről, flörtökről, alkalmi kalandokról. Magányról, egyedüllétről, sírva eltöltött vasárnap estékről. Őrületről, macskajajról, nevetésről, tapasztalatról, önmegvalósításról. Mit kapsz cserébe? Szerelmet, törődést, biztonságot, harmóniát. Figyelmet, boldogságot, nyugalmat. Vitákat, alkalmazkodást, lemondást, konfliktusokat, rendszeres szexet. Társat, támaszt. Hűséget. És ha valaki nem akar tapasztalatot?

Naivitás, ha elhiszed, hogy hiába a fiatalság, a zátonyra futó kapcsolatok a környezetedben, a tapasztalatlanság, Te, Ti, kivételt képeztek és együtt maradtok? Felnőtté tudtok együtt válni, egy irányba fogtok változni, közös céljaitok lesznek, tudjátok egymást támogatni? Mi történik, ha házasság és két gyerek után érzem, hogy más emberek lettünk, más irányba mozdultunk? Ha más kell? Ha azt érzem, hogy nem éltem? Mert nem szerettem mást és engem sem szeretett más. Ha nem tudom, hogy ki vagyok és mit is akarok valójában, mert együtt nőttem fel valakivel és a közös érdekeinket tartottam szem előtt, sosem volt idő és lehetőség arra, hogy én egyedül, mint individuum kitaláljam, hogy hova tartok, mit akarok? Mi történik, ha kíváncsi leszek? Ha tudni akarom, hogy mással milyen az ágyban, hogy más, hogy reagál a konfliktusokra, más mit tart bennem különlegesnek, mit gondol hibának? Érdemes azért kilépni egy jól működő párkapcsolatból, mert félsz, hogy később megbánod, hogy ilyen fiatalon lekötötted magad? Ki tud lépni valaki egy kapcsolatból ilyen indokkal, ha igazi nagy szerelem van a felek között? Van olyan, hogy elengedjük egymás kezét, mert élni akarunk, de az évek, a tapasztalatok bebizonyítják, hogy jól éreztük, elsöprő különleges szerelem ez, de most már kételyek nélkül, nyugodt szívvel is elhihetjük, épp azért, mert el mertük engedni egymást? Lehet, hogy nem is igazi szerelem, ha ilyeneken gondolkozunk? Sok a kérdés, kevés a válasz, azt a keveset is csak te adhatod meg magadnak.

“- És, ha pofára esel? Én például jól elvagyok a csajommal már évek óta. Nem mondom, hogy izgalmas az életünk, mint a Trónok harca, de ki tudja. Ha elengedném, veszni hagynám ezt a kapcsolatot, félek, hogy akkor jönnék rá, hogy milyen sokat jelent. Verhetném a fejem a falba. Hú basszus, tisztára kihozod az érzelgős buzit belőlem. Na, de érted a lényeget, mi van, ha pofára esel?

- Nem tudom, hogy mi van akkor, ha te pofára esel. Ha én, akkor felállok, leporolom a szoknyámat, és élek tovább. Egy szóval sem mondtam, hogy az élni akarás nem jár kockázatokkal.”

                                                                                                                                         Krajnyik Cintia

• élet párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!