Életbölcsességek Stephen Hawkingtól

Stephen Hawking több mint egy elméleti fizikus, egy róla szóló Oscar- díjas filmmel. Nem csak ahhoz járult hozzá, hogy a tudomány világáról, hanem ahhoz is, hogy az életről magáról is többet tanuljunk. Karrierje során Hawking segített nekünk jobban megérteni a világot, és ezzel egy időben saját magunkat is. Itt van néhány általa megosztott gondolat, amelyek mély benyomást tettek rám. Talán ti is elmondhatjátok majd ugyanezt.

„Én csak egy gyerek vagyok, aki sose nőtt fel. Továbbra is azt kérdezgetem hogyan és miért Néha találok is egy-egy választ.”

Hawking arra emlékeztet minket, hogy maradjunk olyan kíváncsiak, amilyenek gyermekként voltunk. Megmutatja, hogyan legyünk bátrak. Nem minden lehetetlen, és ha átjutunk a lehetetlenségen, válaszokat fedezhetünk fel csupán azáltal, hogy feltesszük a kérdést. Néha nem kapunk választ, vagy nem teljesen, de ennek nem szabad visszatartania minket attól, hogy kérdéseket tegyünk fel – mindenről. Az élet maga is a kérdések céltáblája, és igazán sosem szabad felhagynunk mások és önmagunk kérdezésével.

„Ha választhatnék, melyik szuperhős legyek, Supermant választanám. Ő minden, ami én nem vagyok.”

Hawkingnak, a briliáns és sikeres gondolkodónak, vannak álmai, akárcsak mindenki másnak. Vágyik rá, hogy olyan dolgokat tehessen meg, amikre sosem lesz képes, hogy megmutathassa, hogy ő is olyan, mint mindenki más. Emberek vagyunk mindnyájan, és végső soron, mint emberek, csak azt tehetjük meg, amit az elménk és a testünk lehetővé tesz számunkra. Hawking talán nem bír olyan szupererővel, és nem tud repülni, mint Superman, de az intelligenciája olyan magasan szárnyal, amire egyetlen szuperhős sem képes. Hawking számos akadályt leküzdött, és továbbra is olyan úton jár, amivel nyomot hagy a világban. Elsősorban a „soha ne add fel” elv vezérli. Hawkins folyamatosan küzd degeneratív betegségével, de mindezek ellenére úgy érzi, nagyon sokat elért. Időről időre elérkezel egy ponthoz, amikor fel akarod adni, de Hawking jól példázza, hogy újabb és újabb célokat kitűzni magad elé, és hajtani, hogy elérd őket; valójában ez tesz minket emberré.

„A múlt, akár a jövő, bizonytalan, és csupán a lehetőségek színskálájaként létezik.”

Miután ezt olvastam, megértettem, milyen fontos is a jelenben élni. Napról napra a lehetőségek kereszttüzében élünk. Megvan a hatalmunk hozzá, hogy számtalan jó dolgot tegyünk, de ezeket csak a jelenben vihetjük véghez. Visszanézve a múltba láthatjuk, mennyi lehetőség hullott az ölünkbe, és ha a jövőbe nézünk, láthatjuk, mennyi lehetőség vár még ránk. Most és itt, kiváló alkalmunk van rá, hogy merjünk és tegyünk valamit.

„A tulajdonság, amit a legjobban értékelek, az empátia. Ez egy békés, szeretett állapotba hoz minket.”

Hawking egy hónappal ezelőtt azt mondta, hogy az emberek hibái közül leginkább az erőszakot szeretné kijavítani. Megjegyezte, hogy az agresszivitásnak megvolt a maga előnye a túlélés szempontjából a barlanglakó ember korában, de napjainkban inkább csak fenyegetést jelent az emberségességre. Hawking az empátia fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy végső soron csak ez képes megfékezni az erőszakot. Szerinte egy komplex matematikai számítás helyett, sokkal inkább az empátia az, ami megmenti az emberiséget. Az empátia azt jelenti, hogy képesek vagyunk megérteni és osztozni egy másik ember érzéseiben. Nem hiszem, hogy bárkiből is hiányozna az erre való képesség, de azt gondolom, hogy gyakorlásra szorul. A gyakorlás pedig pozitív, kedvező változást eredményez.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!