Egy nap többször is képes vagyok szerelembe esni. Minden szerelem más és más. És minden, ami örömet okoz számomra, szerelem. Persze az ember máshogy definiálja a szerelmet, és valójában emberekre osztja le ezt az érzés. Csak hogy számomra mást jelent ez az egész.

Szerelmes vagyok az összes napsugárba, a lágy szellő puha érintésébe. Szerelmes vagyok minden csillagba, azoknak minden fényébe. Szerelmes vagyok a holdba, amely hazavezet egy reményt vesztett hajnalon, és szerelmes vagyok minden esőcseppbe, mely megtisztít a mocsoktól. Szerelmes vagyok minden mosolyba, minden igaz pillantásba.

Szerelmes vagyok minden emberbe, akik követik álmaikat és egyéniségek mernek lenni. Szerelmes vagyok a könnyeimbe, mert ékes bizonyítékai annak, hogy még mindig ember vagyok. Szerelmes vagyok minden olyan érzésbe, amely megbizserget és - látszólag ok nélkül - megnevetett. Szeretem az őrültséget, mely elfeledteti velem rapszodikus hétköznapjaim. Szeretem a frissen vágott fű illatát, szeretek a falevelek között bujkálni, és csak bámulni a végtelen égboltot. Szeretem, hogy meg tudok tenni dolgokat, hogy célokat tűzhetek ki, és hogy vért izzadhatok értük. Szeretem, hogy meg kell dolgoznom a bizalomért és imádom feltérképezni mások lelkét. Az a fajta ember vagyok, aki tényleg az egész világért oda van, az elzüllötsége ellenére is.

Szeretek hinni is, ha sokszor nyilvánvalóan felesleges is. Szeretek hirtelen lenni, és szeretem azután belátni a tévedéseim. Szeretek tábortűz mellett ülni, és figyelni mások történeteire. Szeretem a zenét, és szeretem, hogy belefeledkezhetek. Szeretem a lelkiismeretem. Szeretem a virágok színeit, a madarak hangját. Szeretem, hogy már nem várok arra, hogy elfogadjanak, hogy szeressenek, hogy elismerjenek, hogy támogassák az álmaim. Szeretem, hogy tudom mit akarok, hogy magamnak dolgozom. Szeretem, hogy hátat fordítottam minden rossz érzésnek. Szeretem, hogy hátat fordítottam annak a világnak, amiben hamis ideológiáknak éltem, és másoknak imponáltam. Szeretem, hogy hagyom az embereket úgy élni, ahogy akarnak, és elfogadtam őket. Szeretem, hogy nem akarok már mindenáron megmagyarázni mindent, hiszen bennem csend honol.

Már megtettem mindent, mire rájöttem, hogy másoknál kerestem azt, ami bennem van. A forrás, a végtelen én vagyok. Többé nem hagyom el magam, és másoknak is mindig lesz hely. A világban mindenkinek van helye, a világ maga a szerelem, és a világ meg te magad vagy. Sosem éltem nagy lábon, és most sincsenek hajmeresztő terveim, céljaim. Mégis szerelmes vagyok. Mindennap. A szívemnek élek, és csak szívekre hallgatok.

• életszemlélet gondolkodásmód pozitivitás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!