Egy felejtőt szerettem

Kik azok a felejtők? Azok, akik feltűnés nélkül távoznak a szíved előszobájából. Gondosan ügyelnek ugyanis arra, hogy ne haladjanak beljebb, és ne tegyenek rád túlságosan mély benyomást. Azt vallják, így nekünk, az érző embereknek, az emlékezőknek talán esélyük marad a hiányukat feldolgozni. A felejtők jól ismerik a modern párkapcsolatok forgatókönyvét, talán ők maguk írták ilyen kurtán érthetetlenre, ép ésszel felfoghatatlanra.

De mindegy is. Lényeg, hogy mire a nap felkel, vagy mire félénk remény ébred, és némi élet kezd lüktetni össze-vissza tört szívünkben, ők eltűnnek, mintha sosem lettek volna. És hiába nézünk utánuk összeszűkült szemmel, már a körvonalaik sem kivehetők a hajnali ködben.

Talán egyszer-kétszer még látjuk őt, bólintunk is zavarodottan, hamis nyugalmat erőltetve, ő visszaköszön harsányan, jókedvűen, hedonista életszeretettől duzzadva, hogy jól lássa és hallja a külvilág, igen, ő emlékszik, és ápolja emberi kapcsolatait. Ezzel el is tereli a gyanút önmagáról, hogy csak egy nyomorult felejtő, aki mindig úgy akar elvenni, hogy egyáltalán nem ad semmit, aki úgy lép mások életébe, hogy egészen evidens számára, hogy ott ingyen energiával, életerővel töltődhet fel, és esetleges érzelem raktárait is rendszeresen, gondosan újratölti majd valaki. Egy felejtő elveszi, ami kell: gyöngédséget, odafigyelést, szexet, elismerő szavakat, és a létező összes szeretetnyelvet. És ha ellopott mindent, szívet, hitet, önbecsülést, pozitív énképet, önbizalmat, akkor lelép, ne is értetlenkedj, egy felejtőnek nincs becsülete, szív és empátia nélküli bádogember ő.

Egy felejtőt szerettem, és nem tudtam még akkor, hogy ők hosszú távú jelenlétre soha nem törekednek senki életében. Rebbenő, bátortalan örömmel figyeltem, ahogyan elkezdett az én életem nyomtávjában haladni, felvette a ritmust, beépült, beleolvadt a környezetembe, mintha mindig is porszemnek tűnő, ám nélkülözhetetlen része lett volna a női territóriumomnak. Ma már tudom, egy felejtőt sosem nem tölt el aggodalommal, ha valaki érzelmileg közel kerül hozzájuk. Mindig is próbáltam megfejteni az elköteleződésre képtelen emberek lelkivilágát, de talán mintha éppen pontosan ez lenne a céljuk, hogy elkezdj végre kötődni, ragaszkodni hozzájuk. Mintha a szeretet és a ragaszkodás energiája táplálná a távozásuk szándékát, mindez megadná számukra a jelzést, menni kell.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.