Egy 21. századi nő - Az illatról

Amikor egy illat nagyon tetszik nekünk csodás tulipánföld vagy a tenger látványa lebeg gondolatban szemeink előtt, pillangók cirógatják az arcunkat, a szánkban friss menta íze és valahol legbelül kristálytiszta, ragyogó érzés önt el.

S mivel nem vagyunk tudatában annak, hogy mit is érzünk valójában azt kezdjük kutatni vajon milyen illat, parfüm száll a levegőben s honnét fúj a szél? Próbáljuk azonosítani, keressük a forrását, de csak emlékek, képek, érzések rohannak át rajtunk egy-egy pillanatra, megfoghatatlanná téve azt a finom rezgést, ami átjárja a testünket. Ezt az illatot, érzést rögtön olyan dolgokkal társítjuk, mint az első csók, aminek beteljesedését lélegzetvisszafojtva vártuk, amikor a távolságot jelentő másodpercek oly lassan teltek. Vagy a reggeli frissítő kávé, amit egy hosszú éjszaka után ittunk és más volt, mint oly sokszor előtte. Vagy valakinek az érintése, esetleg ahogy az illető rajta hagyta a leheletét a nyakunkon, a hajunkon, a keze, ahogy megérintette az arcunkat, az érzés, ahogy végigsimítottuk a vállát vagy hátát. Halk suttogás, s a meleg, finom levegő, ahogy a világ legszebb szavai elhagyták az ajkait és lassan bekúsztak a fülünkbe. Becsukott szemmel arra gondolunk, talán berúgtunk, elvesztünk vagy eltévedtünk, minden esetre fogalmunk sincs hol vagyunk. Amikor mindezt érezzük, nem gondolkodunk, bele sem tudunk gondolni mindebbe, hiszen az érzések, emlékek oly messziről, mélyről, tudatalattink rejtett zugaiból törnek elő, amelyekre nincs hatásunk. Szívünk, ösztöneink iránytűje mutatja az utat valami felé, amiről csupán szófoszlányok, képek jutnak eszünkbe, de megfogalmazni a való világba helyezni nem tudjuk őket.

Örömmel fordulunk e megfejthetetlen gondolataink, érzéseink felé mert akárhányszor becsukjuk a szemünket s veszünk egy mély lélegzetet, végtelen nyugalom és boldogság lesz úrrá rajtunk, s úgy érezzük megtaláltuk a helyünket a világban. Kinyitjuk a lelkünk ablakát és ámulunk, hogy ragyogó vízesésre látunk a házunkból, megesküszünk, hogy a háttérben rock and roll szól, s azt mondjuk, hogy mindennek olyan illata van, mint a csillagos nyáréjszakának vagy gyerekkorunk kedvenc sütijének. Persze egy racionális, gondolkodó lény számára leginkább csak a valódi események, cselekmények számítanak nem az álmodozás. A hétköznapok szürkesége, a rohanó munkaórák, az elvégzendő feladatok, a siker vagy sikertelenség, az elvárások, félelmek, megfelelések. Döntések, amelyeket felnőtt fejjel kell meghozni, következmények, amelyeket senki sem viselhet helyettünk, s az életünk maga, aminek minden percéért mi vagyunk a felelősek. Ezért ha túllépünk a távolságokon az emlék és a most között, ha reggel felébredünk álmunkból, magunkhoz térünk és meglátjuk a valóságot amiben élünk, azt tapasztaljuk, hogy nem történt semmi. Egyáltalán semmi, "csak" találkoztunk azzal a férfival és azzal az illattal amit örökre magunk körül akarunk érezni.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!