Lenyűgözött a költészete! Imádtam a verseit, egyszerűen nem tudtam letenni a kötetet. Órákig merengtem a sorai fölött, gondolkodtam, elemeztem, elvesztem a képeiben, a szavaiban, annyira magával ragadott a világ, amit teremtett. "Igazi 21. századi férfi" - mondtam róla még mindig aléltan egy barátnőmnek, elvarázsolt, és felnéztem rá.

- Pontosan mit értesz az alatt, hogy 21.századi? Mitől 21. századi neked egy férfi?

- Méltóság van benne, tartás, minden sorában. Valami természetesség, emberi, ahogy az életet és az emberi kapcsolatait, a szerelmet kezeli. Azt érzem a szavaiban, hogy rábízhatom magam, támaszkodhatom rá, hogy vezet, s ha eltévednék, nem hagy magamra. Nézd meg például ezt a verset! Ez nem egy elbocsátó szép üzenet, nem arról van benne szó, hogy: “Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”

Sokkal inkább egy felnőtt férfi vallomása a még mindig imádott nő felé. Egy egyenrangú párkapcsolat vége, ahol a férfi belátja, hogy mindketten megtettek mindent, amit lehetett, de voltak feladatok, amelyekre nem sikerült megoldást találniuk. Egy szó sincs benne a másik pocskondiázásáról, sem a másik utólagos értéktelenné nyilvánításáról. Jó hogy voltál, jó, hogy mindez megtörtént velünk – érzed a soraiból. Még a tegnapi ölelést is megemlíti, vagy szeretkezést – ez a versből nem derül ki pontosan.

Valami ilyesmit értek a 21. századi férfi fogalmán. Egyenrangúságot, tiszteletet, azt, hogy a férfi kinyilvánítja, hogy a nő fontos és értékes számára. Hogy van bizalom, elköteleződés és hűség. Hogy a férfi nem gyengeségként éli meg, s ezért mindenki előtt vállalja, hogy az erejét, a férfiasságát a nőtől is kapja. Hogy a közös cél a kettőnk élete, a mi! Hogy ha kell, tudunk lemondani a közös élet javára. Hogy a férfi is küzd, tesz nap mint nap a kapcsolatért, sőt, ha kell többet is, mivel ő az erősebb, s lehet rá támaszkodni. És érző. Igen, ki meri mondani az érzéseit, őszintén beszél róluk, nem rejtegeti őket, nem játszik, nem manipulál, nem hazudozik, ki meri teregetni a kártyáit, mer sebezhető és kiszolgáltatott lenni. És támaszkodni lehet rá, hinni benne, s abban, hogy ő is hisz bennem. Támogat és a tenyerén hordoz, értékeli és elismeri mindazt, amit a nő megteremt. Nem játszmázik, nem akar uralkodni, egyenrangúságra vágyik, és arra, hogy a nő biztonságban érezze magát mellette, hogy az is merje vállalni és megélni önmagát, ha jókedvű, ha rossz, ha csúcsformában van, vagy ha éppen beteg. Mert minden körülmények között kell neki a nő, úgy, ahogy van: önmagáért.

                                                                                    

• agatha seymour életmesék

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!