Dr. Csernus Imre: Ki nevel a végén?
Olyan tények, miszerint a kislányok szívesen választanak pornósztár idolt, vagy hogy idegen környezetben a magyar munkások, ahelyett hogy egy hibát felvállalnának, azonnal bűnbakot keresnek, szinte már meg sem lepi a gyakorlott olvasót.
A témakörök között ott találjuk a válást, a szexualitást, a barátságot, és a drogkorszakot is természetesen, ha ebben a kérdésben egyáltalán gyomorgörcs nélkül használhatjuk ezt a kifejezést. Mert ugyan szeretünk továbbra is mindent eltitkolni, mégis érdemes azt a tükröt úgy beállítani, hogy minden ott legyen, az is, amit nem feltétlenül szeretnénk látni.
A fenti kérdésre adandó válasz sem egyszerű, ugyanis ha egy rossz kapcsolat helyreállítása eszközeként jön valaki a világra, egészen bizonyosan semmi sem oldódik meg, sőt talán nagyobb lehet a baj, mint annak előtte, hiszen a gond csak odébb került egy sorral, vagy több mondattal, de valójában csak el lett temetve.
Olyan brutális képek, miszerint néhol a lányok előbb teremtenek valakivel orális kapcsolatot, mint csókolóznának, pedig már nem is a poklot, hanem valami sokkal keményebb világképet tárnak elénk, de ha egyszer ez az igazság, senkinek sincs joga elkendőzni, bár többször is megállapítást nyer, illetve tények igazolják, hogy a szülők örülnek, ha le sem kell ülni megbeszélni a rázósabb dolgokat, abban bízva, hogy csemetéjük már mindent tud.
A példák azt mutatják, hogy a zsarolás, az önbecsapás, a menekülés kényelmes világot teremt a pokolban, azonban a bűnhődést nem lehet megúszni elodázással, és a túlélés tökéletesre fejlesztésével.
A gyorsulási versenyben talán éppen azok kerülhetik el a megszokott élve elégést, akik képesek arra, hogy azt tegyék, amiben jól érzik magukat, és ha ez irigyek sorát is vonzza majd, mégis érdemes meglépni.
A legnagyobb tanulság, hogy nem érdemes átverni önmagunkat.
Ugyanis meglehet, abból a csapdából sohasem menekülünk…
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez