Csókot!
A csók a fizikai és érzelmi intimitás legbensőségesebb kifejezésmódja. Egy jó éjt csók a legegyszerűbb módja a szerelem, és összetartozás kifejezésének. Sajnos a csók tűnik el leghamarabb, amikor egy kapcsolat zabolátlan szenvedélye lecsendesül, megszelídül. Ne engedjük, tartsuk meg a szenvedély szikráját, mentsük meg, ne hagyjuk veszni a csókot. Egy szexuálpszichológiai felmérésből kiderül, hogy a hosszabb ideje együtt élő párok harminc százaléka csupán szex előzményeként csókolózik. Eltűnik a napi csókváltás, nincs reggeli, útra bocsájtó rövid, puha változat, nincs jó éjt csók, de még egy cuppanós sem. A szelídült szerelem, a párkapcsolati szövetség már egy konstans, kőbe vésett szépséges állandóság, de gyakran hiányoznak a non-verbális eszközök az összetartozás kifejezésére, mint az érintés, bújás, csók, simogatás. Pedig ezek világosabban, és tisztábban érthetők minden harsány, teátrális szóbeli megnyilvánulásnál. Vegyük a fáradtságot, és rendszeresítsük újra a csókot, álljon helyre az intimitás. Csókoljunk puhán, lágyan, reggel, ahogyan elindul az új nap, és este, a mögöttünk álló nap lezárásaként. Egy csók nem feltétlenül végződik szeretkezéssel, hanem egyszerű, kimondatlan szeretetnyelvként újra és újra és újra elmélyíti a közöttünk lévő érzést. Egy egészséges, kölcsönös, tiszta, őszinte érzéseken alapuló kapcsolatban a non-szexuális, vagy nem szexuális együttlétet ösztönző érintések, megnyilvánulások mind a kötődést erősítik.
„A csók... az fél elájulás. Az egy kis megbolondulás.” (Szép Ernő)
A csók mindig eszköze marad annak, hogy kimutassuk elkötelezettségünket. Ha a párok néhány év együttélés után abbahagyják a csókolózást, akkor nem érzik többé szükségét annak, hogy egymás felé bármit is kimutassanak. Ha nem vigyázunk, lassan megszűnik minden érintés, és a szenvedély valóban elpárolog, mint a testünkre szórt feromon-permet. Ne hagyjuk veszendőbe a csókot. A csóknak hatalma van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez