Az őszi időszak, különösen az októberi hónap, nem csak a kirándulások, a színek, vagy a bekuckózás miatt olyan kedves a számomra. Ilyenkor van ugyanis a keresztfiam, és a kistestvérem születésnapja is.

Így hát az elmúlt hét folyamán, a napi teendőim után, a játékboltba vettem az irányt. Előfordul, hogy spontán vásárolok, bukkanok szuper dolgokra, de most célirányosan mentem, úgyhogy egy idősebb, ott dolgozó hölgytől kértem segítséget. Mosolyogva és izgatottan ecseteltem a játék típusát, még a márkájára is emlékeztem. A hölgy gyorsan masírozott fel-alá, de nem sikerült megtalálnia azt a golyópályát, amiről beszéltem. Eközben lázasan kérte az elnézésemet, és én hiába próbáltam bátorítóan mosolyogni rá, hogy ugyan, semmi baj, láthatóan nagyon kellemetlenül érezte magát. Végül egy apró sarokban leltem rá arra, amit kerestem.

A néni örömmel nézett rám, és elmondta, hogy még tanulja a termékek nevét. Igazából ezen a ponton véget is érhetett volna a kis csevejünk, de inkább megkérdeztem, hogy mióta dolgozik ezen a helyen, és milyen itt lenni. Szabályosan felcsillant a szeme, mintha valaki egy őszinte, szoros ölelésben részesítette volna. Megtudtam, hogy nagyon szeret itt dolgozni, csak még minden olyan új, és bele kell rázódnia a folyamatokba. Felmerült bennem a kérdés: Vajon hány jó szót kaphat egy ember egy nap során? Vajon hány ember vágyik a szürke, kockásított rendszerben a kedvességre? És vajon hány ember fél attól, hogy a másik bántó, rosszindulatú módon reagál majd, csak, mert nem sikerült valami elsőre? 

Persze a dologhoz hozzá kell tenni, hogy engem tényleg érdekelt ennek a csöpp, pirospozsgás arcú néninek a sorsa. A felszínes beszélgetéseknek nincs értelme, hiszen az ember úgyis hamar leszűri a hamisságot, de kedvesnek, türelmesnek, elfogadónak lenni, tényleg nem tart semmibe sem. Csak egy jó szó, egy apró gesztus, amibe vegyül őszinteség. Talán legbelül erre vágyik mindenki.

• empátia jónak lenni jó kedvesség odafigyelés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!