Nem fogok nagy dicshimnuszba kezdeni, de ő az egyik, hozzám leginkább közel álló író. És nem a választékossága vagy a végtelen nagy műveltsége, kifinomultsága tette nagy íróvá, hanem a néha szinte állatiasan egyszerű, ösztönös és barbár hétköznapiság, amit mégis amolyan fejedelmi emelkedettséggel élt meg.

És nem mellesleg azért volt képes ilyen könnyedén írni erről, mert tényleg így is élt - hatalmas gájner volt. Nála jobban senki nem tudott a tükörbe röhögni, és közben kicsúfolta a világot, ami annyira véresen komolyan veszi saját magát a külsőségeivel meg a felesleges merevséggel. Azzal, hogy totál jelentéktelen dolgokért kimarják egymás szemét. És közben nem látják a fától az erdőt.

Ez egy baromi jó idézet tőle:

"Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán hogy ehessen újra. Várja, hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e."

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• charles bukowski

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!